Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)

GERELYES Ibolya: Oszmán-török dísztőrök az Esterházy-gyűjteményből

JEGYZETEK 1. Katona Imre: A fraknói kincstár 1725-ös leltára. In: Művészettörténeti Értesítő 29/1980. 136. p. (továbbiakban Katona 1980), valamint Héjjné Détári Angéla: A fraknói Esterházy-kincstár a történeti források tükrében, in: Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk.: Galavics Géza. Budapest., 1975. 494. p. 2. Katona 1980. 134. p. E két tárgy múzeumi gyűjteménybe kerülése előtt is ismert volt. 1886-ban, a Buda vára török alóli felszabadításának 200. évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállításon már bemutatásra kerültek. Vö. Majláth Béla: A történelmi kiállítás katalógusa. Budapest, 1886. 1072-1073. tételek. Legutóbb Pásztor Emese ismertette őket. Vö. Nagy Szulejmán szultán és kora. Budapest, 1994. Szerkesztette Gerelyes Ibolya. 76—77. tételek, (továbbiakban Nagy Szulejmán. Budapest, 1994) 3. A tárgyak történetét Pásztor Emese kutatásai nyomán ismerjük. E szerint minden bizonnyal az E.61.5. ltsz. dísztőrre ismerhetünk az 1621-ben elhunyt Thurzó Imre gróf fegyvereinek leltárában: „Egy ezüst, aranyozott handzsár, türkisekkel, zöld kövekkel, rubintocskákkal rakott, melyet adott Bethlen Gábor ő felsége. Ezt az ifjú asszonynak adták." Részlet gróf Thurzó Imre hátrahagyott fegyvereinek és lószerszámainak 1621. november 5-én, a letavai várban felvett leltárából. Közli Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. II. kötet. Budapest 1879. 232. old. Az „ifjú asszony" Thurzó Imre özvegye: Nyáry Krisztina volt. Leánya, Thurzó Erzsébet halála után, az 1642ben felvett listában a tőr ismét felbukkant. Erzsébet leánya, Esterházy Orsolya 1655-ben kötött házasságot Esterházy Pállal, így került a darab végül az Esterházy család tulajdonába. Vö. Pásztor Emese: Studien zur Geschichte der Familie Esterházy. II. kötet. Sajtó alatt. 4. H: 35 cm. Ltsz.: E.61.5. 5. Nastalik az arab betűs perzsa nyelvű szövegek, elsősorban költemények írásához illeszkedő, ún. „függő stílus" egy változatának neve. Megalkotója a XV. század elején élő perzsa kalligráfus, a tebrízi Mir Ali volt. Vö. Schimmel Annamarie: Calligraphy and Islamic Culture. New York 1984. 29. p. 6. A szöveg olvasásában és értelmezésében Dobrovits Mihály és Dávid Géza volt segítségünkre. A felirat értelmezhető többféleképpen is. Dávid Géza kissé merész és rabulisztikus, ám kétségkívül szellemes javaslata szerint az alábbi megoldás is elképzelhető: „A szöveg első szava, a hatt »írás, szépírás« mellett a szultán sajátkezű megnyilatkozásait, azaz parancsait is jelentette. A második sorban szereplő hüccet çikarmis kifejezés pedig a kádik által adott jogi határozatok megjelölésére szolgált. A szöveg kiagyalója tehát feltehetőleg e két terminus technicust akarta szembeállítani egymással, s azon elménckedett, hogy bár az, ami a handzsáron (szó szerint a handzsárján, de kién?) világosan látszik, nem szultáni kézjegy, a káditól kapott engedély alapján mégis ölhetett vele tulajdonosa." (Vö. Dávid Géza: Kincsek a Topkapi Szerájból. Nagy Szulejmán szultán és kora. In: Keletkutatás 1994. ősz. 105. p.) 7. Az e típusba tartozó tárgyakról a legteljesebb összefoglalást A. Ivanovnak köszönhetjük. Vö. Ivanov, Anatol: A Group of Iranian Daggers of the Period from the fifteenth century to the beginning of the seventeenth with Persian inscriptions: In: Elgood, Robert: Islamic Arms and Armours. London 1979. 64-77. p. (továbbiakban Ivanov 1979) 8. Ivanov 1979. 65. p. 9. The Arts of Islam. Hay ward Gallery. 8 Aprils July 1976. London 1976. 199. p. 232. tétel 10. Ivanov 1979 68-71. p. 11. Rogers, M. J.-Ward, R. M.: Süleyman the Magnificent. London 1988. 120. p. (továbbiakban Rogers 1988) 12. Rogers 1988. 144. p. 81. tétel. 13. Nagy Szulejmán, Budapest, 1994. 26. p. 14. Allan, J.-Rahy, J.: Metalwork. In: Tulips, Arabesques and Turbans. Decorative Arts from the Ottoman Empire. Edited by Petsopoulos, Y. London 1982. 29. p. 15. Soliman le Magnifique. Galeries Nationales du Grand Palais. Paris 1990. 74-75. p. 16. Esin, A.: The Age of Sultan Süleyman. Washington 1987. National Museum of Art. 159-160. p. 17. Az adatért Pásztor Emesének tartozom köszönettel. Hasonló stílusban készült, XVII. század eleji oszmán-török díszfegyverek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében is megtalálhatóak. Vö. Gerelyes Ibolya: Turkish Nephrite Objects at the Hungarian National Museum. In: Acta Históriáé Artium, Tomus 34 (1989) 41—48. p. Ugyancsak e körbe kell sorolnunk a drezdai Történeti Múzeum néhány darabját is. Vö. Schobel, J.: Türkenschatz aus dem Historischen Museum der Staatlichen Kunstsammlungen Dresden. Leipzig 1974. 33. 37. p. 18. H: 38,5 cm. Ltsz.: E.61.4. 19. Nagy Sulejmán, Budapest, 1994. 57. tétel.