Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)

ÁCS Piroska: „Átváltozások" - Stobwasser-szelencék dekorációinak művészeti párhuzamai

JEGYZETEK 1. A Stobwasser manufaktúra tevékenységére vonatkozó legfontosabb művek a következők: Phillips, Philip A. S.: Stobwasser - Ware in: The Connoisseur 85, 1930, 166-173. p.; Philips, P. A. S.: Stobwasser and Stockman in: The Connoisseur, 85, 1930, 232-240. p.; Holzhausen, Walter: Lackkunst in Europa, Braunschweig, 1959; Richter, Detlev: Lackdosen, München, 1988. 2. Apja halála - 1776 - után egyedül vitte tovább a vállalatot. 3. Viszont általában megnevezték a fedelet díszítő ábrázolást, jelenetet - gyakran utalva a nagyművészetből vett minta mesterére. A feliratokat külön erre a célra szakosodott művészek készítették, vörösbetűs, vékony, kurzív írással. 4. Ltsz.: 69.1413. Papírmasé, fekete lakk. Ma.: 2 cm. Braunschweig, 19. sz. eleje 5. „Das Chor - nach Hogarth. Eine gesellschaft Sänger und Ton-Künstler führt unter der Leitung des Kapellmeister Fesch; das Oratorium Judith auf, wird aber von dem unzufriednen Publicum genötigt in der Mitte aufzuhören." (A kórus - Hogarth után. Énekesek és zeneművészek egy társasága Fesch kóruskarmester vezetése alatt a Judith oratóriumot mutatja be, ám az elégedetlen közönség miatt sietősen, a közepén abba kell hagyniuk.) 6. Az ifjabb Huggins (1696-1761) Hogarth közeli barátja volt. Mint ügyvéd ő volt az, aki „A szajha útja" sorozat megjelenése után felmerülő problémák - kalózkiadások, engedély nélküli felhasználások - orvoslására törvényjavaslatot szerkesztett a szerzői jog tárgyában. (A parlament a javaslatot 1735-ben fogadta el, Hogarthtörvény néven.) 1757-ben névtelenül publikálta Ariosto „Őrült OrIandó"-jának teljes angol fordítását. Az 1745 körül készült, Hogarth festette portréját 1760-ban Thomas Mayor metszette. Ez díszítette volna Huggins Dante-fordításainak címlapját. 7. A holland művész (1687 Alkmaar-1761 London) hegedűtanár, majd az antwerpeni székesegyház karmestere volt. 1732-ben települt Londonba, ahol később a Marylebone Gardens együttes vezetője lett. Három (elveszett) oratóriumot, számos kamarazene-művet és canzonettát írt. 8. Az alaptematika: Izrael, Isten választott népe mint az angol világbirodalom mintája - általában igen népszerű volt a korai kapitalizmus új, polgári társadalmában. (Ezt Händel későbbi hasonló jellegű oratóriumainak kedveltsége is bizonyítja.) S bár a közönség „zenei mániája" következtében - a hangzás bűvöletében a szöveggel amúgy kevesebbet törődött, itt mégis megütközést keltettek a zsidó hősnőnek Holofernes meggyilkolására vonatkozó szavai („As to sever his head from his great trunk for ever and for ever" - hogy lemetsze fejét hatalmas törzséről mindörökre). Huggins az oratórium kinyomtatásával igyekezett megváltoztatni a publikum szerinte elfogult és méltatlan döntését. Ám ez sem hozta meg az óhajtott sikert. - A címlapot szintén egy Hogarth tervezte és Vandergucht metszette grafika díszítette (1733). 9. A későbbi kommentárok a jobb sarok figurájában William Tothall gyapjúkereskedő alakját vélték felfedezni. O Hogarth bensőséges barátja s útitársa volt. 10. Hogarth grafikai munkáinak igen alapos feldolgozása Ronald Paulsonnak köszönhető, in: Hogarth's graphic Works, London, 1989. 11. Az idézet Swift 1736-os „A Légió Klub" című verséből való, Bálint István fordításában. A karikatúráról, mint képzőművészeti műfaj elemzéséről; Hogarthnak e műfajhoz való sajátos viszonyáról (különösen a „Karakterek és karikatúrák" elnevezésű, 1743-as metszete alapján) - átfogó elemzést nyújt Antal Frigyes „Hogarth and his Place in European Art" (H. szerepe az európai művészetben), 1962-ben megjelent könyvének "Expression and Caricature" (Kifejezés és karikatúra) című fejezetében. Ez utóbbi magyar fordítását lásd A. F.: Stílustörténet-kortörténet, Bp. 1979 13. „Mindig is - akár a nemes, akár az alantas - karakter ismeretét tekintettem a festészet, illetve szobrászat legmagasztosabb feladatának, a karikatúrát pedig a legalantasabbnak." - idézi A. F. op. cit. 206. p. 14. Esztergomi Keresztény Múzeum San Marco gyűjteménye, ltsz.: 55.648.1.2. Papírmasé, fekete lakk. Átm.: 9,5 cm, ma.: 2 cm. 19. század eleje. 15. A görög mitológia e szomorú szerelmi története a Helleszpontosz vidékéhez fűződik. Hero, tráchiai királylány Aphrodite papnőjeként Szesztosz városában, egy toronyban szolgált. A tengerszoros túlsó partjáról, a kisázsiai Abydosból való Leandrosz az istennő ünnepén látta őt meg, s belészeretett. A leány szüzességi fogadalma miatt a világ előtt titkolták kapcsolatukat. Az ifjú. szerelmesének fáklyafényét követve minden éjjel átúszott hozzá, míg egy vihar halálát okozta. Hero bánatában elemésztette magát. 16. lásd A. Pigler: Barockthemen, Bp. 1974 II. 322-323. p. és Jane Davidson-Reid: The Oxford Guide to Classical Mythology in the Arts 1300-1990. Oxford, 1993. I. 573-577. p. 17. Musaeus Grammaticus: Hero és Leander. Ford.: dr. Tóth Sándor, Selmecbánya, 1879, 29. p. (A Muszaiosz néven ismert bizánci görög költő az i. sz. 5. században élt. Életrajzi adatai bizonytalanok.) 18. Fordította Muraközy Gyula, Bp., 1985 - Hero fiktív levele Leanderhez: XIX. 191-200 19. id. mű - Leander fiktív levele Heróhoz: XVIII. 195-202 20. Kunsthistorisches Museum, Bécs - vászon, 205 x156 cm, ltsz.: 727 ( 1063) 21. A szintén flamand C. Schut (1597-1655) Hoeckehez hasonlóan Rubens köréhez tartozott. 22. A müncheni Alte Pinakothek-ban őrzött olajfestményről Vorsterman készített metszetet.