Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)
RENNER Zsuzsanna: R. M. Soelaeman Pringgodigdo, a műgyűjtő diplomata emlékére
cegi rangú cireboni famíliából számlázott, apai felmenői pedig a kelet-jávai Tubanban viseltek előkelő rangot, ahol nagyapját a hollandok kormányzóvá nevezték ki. O maga tehát a jávai iszlám udvari kultúra szellemében nevelkedett, és a kriszek, vajang bábok és gamelán hangszerek világában nőtt fel. Sokadik fiú lévén azonban a családi darabokat nem ő örökölte. De amikor később, immár gyűjtőként a muszlim udvari kultúra tárgyait mégis megszerezte, kicsit úgy viszonyult hozzájuk, mintha ezek saját családi öröksége lettek volna, egy státus és egy életforma reprezentánsai. Hívő muszlimként a jávai iszlám kultúra rituális-használati tárgyait - elsősorban a kriszeket - eredeti kontextusukból kiragadva, gyűjteménye részeként is a nekik hagyományosan járó tiszteletben részesítette. Gyűjteménye négy nagy egységre tagolódik: az első csoportba sorolhatók a bronzkori kultúrák és a jávai hindu-buddhista korszak emlékei, többségükben régészeti tárgyak: kisméretű bronzszobrok, rituális és használati tárgyak, ékszerek, pénzek, terrakotta szobor- és épülettöredékek. Ez a csoport a gyűjtemény számszerűleg legkisebb, de talán legértékesebb része. A második, számarányát tekintve jóval nagyobb csoportba az iszlám udvari kultúra régiségei és műtárgyai tartoznak: a vajangjáték különböző típusainak a kellékei, valamint kriszek, kriszmarkolatok, batikolt textíliák, használati- és dísztárgyak, könyvek. Részben ide kapcsolódnak, de sajátos jellegüknél fogva mégis elkülönülő csoportot alkotnak a balinéz művészeti tárgyai. A negyedik nagy csoportot a törzsi művészet körébe tartozó tárgyak alkotják: ikatszövéses textíliák, különböző régiókból való fafaragások, fegyverek, ékszerek. Az alábbiakban minden csoportból szeretnénk kiemelni néhány tárgyat a legfontosabbak közül, inkább csak figyelemfelkeltésül, a teljesség igénye nélkül, hiszen helyszűke miatt még az öszszes tárgytípus felsorolása sem lehetséges 4 . A gyűjtemény legrégibb darabjai közé tartozik az az időszámítás előtti 1. évezred 2. felére datálható, Dongszon típusú 5 csaplyukas balta, amely egy közép-jávai ásatásból került elő. Az öt részből (szemfedők, orr- és szemöldökfedő, szájfedő és szakáll [?]) álló arany halotti maszk ( 1. kép) ugyancsak a preklasszikus korszak 6 jellegzetes tárgya, a prehisztorikus temetkezési hagyomány része, amely hagyomány részben átnyúlik a protoklasszikus korszakra is 7 , így ilyen tárgyak hozzávetőleg az i. e. 1. évezred második felében és az i. sz. 1. évezred első felében fordulnak elő. Az aranylemezek vésett, levélerezetre emlékeztető mintája kelet-jávai eredetre utal 8 . A legkülönlegesebb darabok közé tartozik az az ismeretlen korú, aranylemezből készült álló alak (sírfigura ?), amely talán szintén a prehisztorikus temetkezési hagyományhoz kapcsolódik, s amely egy kelet-jávai ásatás során került felszínre Jember közelében. A gyűjtemény ásatásokból származó ékszerei között ismert proto-klasszikus és korai klasszikus típusok találhatók. Ilyen jellegzetes jávai proto-klasszikus forma az ún. „nyitott ovális" fülbevaló, amely a szoros rokonságot mutat a délkelet-ázsiai szárazföld (Oc-eo) hasonló füldíszeivel, de amely elterjedt forma volt a délkelet-ázsiai szigetvilágban is. Aranyból és más fémekből, pl. bronzból egyaránt készítették 9 . A gyűjtemény darabjai aranyozott bronzból készültek (2. kép). A korai klasszikus periódusból, azaz a közép-jávai korszakból több jellegzetes tárgytípus található a gyűjteményben. Az ékszerek közül ilyen az a közép-jávai gyűrű, amelynek halványlila köve karmos foglalatba illeszkedik 10 . Szintén ismert típusba tartozik az ún. „kagyló-gyöngy", amelynek magját hoszszúkás, a végeken elkeskenyedő gyantadarab alkotja. A magot borító aranylemezt térbeit növényi motívumok díszítik. A típushoz tartozó más esetekhez hasonlóan 11 a végeken itt is befúrt lyukak találhatók, mintha felfűzésre szánták volna, a mag azonban tömör, emiatt a „kagylógyöngy" használata nem világos. Más ékszertípusok is ismeretesek a közép-jávai korszakból, amelyeknek az eredeti rendeltetését illetően csak feltevésekre hagyatkozhatunk. Ilyenek az ún. „madárgyűrűk", amelyeket egyes nézetek szerint kedvenc házimadarak meggyűrűzésére használtak volna. Valószínűbb azonban, hogy kisméretű füldíszekről van szó 12 . A gyűjtemény „madárgyűrűi" a típus sajátosságainak
