Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)
KELÉNYI Béla: Panydzsara Mahákála. Egy tibeti Tekercskép a Delmár-gyűjteményből
KELÉNYI BELA PANYDZSARA MAHAKALA EGY TIBETI TEKERCSKÉP A DELMÁR-GYŰJTEMÉNYBŐL A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum tibeti gyűjteményének különleges darabja az a XVIII. századi, fekete alapra festett thangka, azaz tekercskép, amely egy tanvédő istenség, Mahákála (tibeti: mGon po chen po; szanszkrit: Mahákála) egyik megjelenési formáját ábrázolja 1 . A thangka 1949ben,Delmár Emil ( 1876-1959) budapesti műgyűjtő anyagából került múzeumunkba 2 . Delmár Emil, aki fiatalkorában Indiában és Kínában is utazgatott, gyűjteményét keleti műtárgyakkal alapozta meg. Később keleti gyűjteményének nagy részét felszámolva, európai műtárgyakat kezdett gyűjteni 3 . 1939-ben Svájcba, majd az Egyesült Államokba utazott, tárgyainak egy részét azonban átadta a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeumnak. Delmár keleti tárgyai több nagy hazai kiállításon is szerepeltek, így az 1907-es amatőr kiállításon, az 1929-es Keleti Művészeti Kiállításon és 1933-ban, a Hopp Ferenc emlékére rendezett kiállításon is 4 . Az 1907-es kiállításra (ahol Delmár a múzeumunkat alapító Hopp Ferenc mellett a legtöbb keleti tárggyal szerepelt) beadott tárgyakat tartalmazó listában az egyik tárgyleírás alapján a tekercskép minden kétséget kizáróan azonosítható 5 . Feltűnő azonban, hogy bár a fent említett thangka igen magas kvalitású, kiállítására a rendelkezésre álló dokumentumok alapján nem került sor. Mivel a thangka 1907ben már Delmár gyűjteményében volt, feltételezhető, hogy nem közvetítők révén, hanem kínai útján szerezte meg. A thangkáknak ez a ritka, rendkívül művészi módon, fekete alapra aranykontúrokkal festett típusa, az ún. „fekete thangka" (t.: nag thang), többnyire a tanvédő istenségeket, a dharmapálákat ábrázolja. A kompozíció egésze és az egyes részletek (ruházat, lángnyelv, tájkép stb.) különleges finomsággal és nagy mesterségbeli tudással vannak megfestve. Az örvénylő, első látásra szinte kaotikusnak tűnő kontúrok felfokozzák a látvány mozgalmasságát. A kép főalakja, Panydzsara Mahákála (t.: Gur gyi mGon po; sz.: Pahjara Mahákála), Mahákála egyik megjelenési formája, aSzakja szekta egyik védőistene 6 , akit kísérői fognak közre az ún. „nyolcas csoportozat"-ban (t.: Gur gyi mGon po Iha hrgyad). Az istenség eredetét nehéz meghatározni, neve többféleképpen értelemezhető. A tibeti gur szó jelentése „sátor", de az istenség szanszkrit nevében ennek megfelelője, a pahjara, melynek jelentése „kalitka, rácsozat, csontváz" 7 Tucci meghatározásával a „csontok kalitkája", azaz a csontváz 8 . Tucci szerint Mahákálának ez a formája eredetileg ősi, khtonikus istenség volt, olyan temetőistenség, aki segít lerombolni a test börtönét, amely a tudatlanságot őrzi. Panydzsara Mahákála egyik legkorábbról ismert ábrázolása egy XIII. század végén készített szobor 9 , amely a Szakja tradíciónak megfelelően négy kísérőjével együtt ábrázolja: jobb oldalán két férfi istenség, Bhútadámara Vadzsrapáni (t.: Phyag rdor 'byung po 'dul by ed; sz.: Bhütadämara Vajrapâni) és Bhagavat Mahákála, (t.: mGon po legs Idan; sz.: Bhagavat Mahákála), balján pedig két
