Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)

VINKOVICS Judit: Dzanabadzar műhelyének, követőinek újabb három mongol szobra a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményeiben

viszonylag egyszerű volta, ismétlődése, stb.) eltérnek az első csoporttól. Ebbe a csoportba sorolhatjuk a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum Vadzsradhara és Mandzsusrí szobrait is.

23 A további szobrokat, amelyek nem mutatják az ékek, díszek formájában a hiteles dzanabadzari stílusjegyeket, s lótusztrónjuk magas fala függőleges, szembeforduló vagy vízszintesen elmozdult lótuszsziromsorokkal díszítettek, felül függőleges rovátkolás beiktatásával vagy anélkül, a kidolgozottság foka szerint van Dzanabadzar műhelyéhez vagy követőihez attribuálva. A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum fentebb bemutatott három szobránál a figurák megfogalmazása, arányai, testtartása egyértelműen Dzanabadzarra, ill. műhelyére utalnak. A lótusztrónok függőleges rovátkolása (a Vadzsratárá és a Gautama Sákjamuni szobor esetében) szintén Dzanabadzar műhelyére, követőire utaló jellegzetességek, amint azt a 10-12. sz. illusztrációk igazolják. A függőleges rovátkolás hiánya (a Zöld Tára szobor esetében) a többi stílusjegy megléte esetén szintén nem zárja ki a Dzanabadzar követőihez attribuálást, amint azt a 13. sz. ill. bizonyítja. A lótuszsziromsorok egymáshoz viszonyított vízszintes elmozdulása a stílusjegyek megléte esetén szintén nem zárja ki az attribuálást a 14-15. sz. illusztrációk tanúsága szerint. A zárólap aranyozása a Zöld Tára szobor esetében a párizsi katalógusból vett hasonló példák alapján (16-17. sz. ill.) szintén ezt az attribúciót támasztják alá. JEGYZETEK 1. Pozdneev, A.: Mongolija i mongolü I. Sl. Peterburg, 1896. pp. 480-509. 2. Bawdcn, C. R.: The Jebtsundamba Khulukhtus of Urga. Wiesbaden. 1961. pp. 8-20: 43-67. Kämpfe, H. R.: Sayin qubitan-u süsüg-ün terge. Biographie des I. rJe bcun dam pa-Qutuqtu Öndür gegen (1635-1723) verfasst von Nag gi dban po 1839. 1. Folge. In: ZAS, 13. (1979) pp. 93-136; 2 Folge. In: ZAS, 15. (1981) pp. 331-382. 3. Ganevszkaja, E. V.: K problème altribucii kultovüh predmetov (na materiale szravnitelnogo analiza szkulpturii iz szobranija Muzeja iszkuszsztva narodov Vosztoka). In: Iszpolzovanic muzejnüh kollekcij v kritike buddizma. Leningrad, 1981. pp. 145-154. 4. Cültem, N.: Vüdajuscsijszja mongolszkij szkulptor G. Dzanabadzar. (Orosz, angol, francia és spanyol nyelven.) Ulan-Bator, 1982. 20 p. szöveg és 109 fotó. Cultem, Njam-Oszorün: Iszkuszsztvo Mongolü sz drevnejsih vremen do nacsala XX veka. Moszkva, 1984. 135 p. szöveg és 92 fotó. 5. Aubin, Françoise - Dashbaldan, Dorjiin - Béguin, Gilles: Trésors de Mongolie. XVIIe-XIXe siècles. Paris 1993. 263 p. 6. Lts/: H. 57.35. A szobor teljes magassága: 23,3 cm. az ülő alak magassága: 16,7 cm, a lótusztrón magassága: 6,6 cm. 7. Az azonosítást Baktay Ervin végezte el az 1950es, 60-as években, s a leíró kartonon jelezte ezen azonosítással kapcsolatos kétségeit. 8. De Mallmann. Marie-Thérese: Introduction a l'iconographie du tântrisme bouddhique. Paris, 1975. p. 372. 9. Aubin, F. et al.: Ibid. pp. 148-149. 10. Ltsz: H. 92.1. A szobor teljes magassága: 22,2 cm. az ülő alak magassága: 16,9 cm, a lótusztrón magassága: 5,3 cm. 11. Ikonográfiái leírására vonatkozóan többek közt ld. Gordon, Antoinette K.: The Iconography of Tibetan Lamaism. Revised Edition. Rutland...1959. pp. 54-55. 12. Aubin. F. et al.: Ibid. p. 145. 13. Ltsz: H. 69.120. A szobor teljes magassága: 15,6 cm, az ülő alak magassága: 10,8 cm, a lótusztrón magassága: 4,8 cm. 14. Aubin, F. et al.: Ibid. pp. 134-137. 15. De Mallmann. M. -T.: Ibid. p. 369. 16. Aubin. F. et al.: Ibid. p. 70. 17. Aubin, F. et al.: Ibid. p. 77. 18. Aubin, F. et al.: Ibid. pp. 77-78. 19. Vinkovics Judit: A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum két mongol szobráról. In: Ars Decorativa, 10. (1991) p. 103. 20. Aubin, F. et al.: Ibid. pp. 118-119. 21. Aubin, F. et al.: Ibid. pp. 134-137. 22. Aubin, F. et al.: Ibid. pp. 140-143. 23. Vinkovics J.: Ibid. pp. 99-113.