Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)

VINKOVICS Judit: Dzanabadzar műhelyének, követőinek újabb három mongol szobra a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményeiben

iában érinti a földet, bal kezét elmélkedő kéztartásban ölében pihenteti, benne üres kolduló szilke." Fejdísze, ékei, díszei nincsenek, virágminta bordürös dhótit visel. Homlokának közepén úrná, a transzcendentális látás központja, göndörödő kagylós haja kékre van festve. A magas lótusztrón jellegzetességei: a függőleges rovátkolás, a teljesen körbefutó lótuszszirom díszítés, a két szembeforduló sziromsor egymáshoz viszonyítva vízszintesen el van mozdulva, a két lótuszsziromsor között néhány milliméteres elválasztás van. A fenékzárólapot és a szentségeket eltávolították, így alulról jól látható az alkotás szerkezete. A szobor anyaga: aranyozott bronz. Az aranyozás utólag nincs felpolírozva, hideg, sárgás fénnyel csillog. Annak ellenére, hogy Dzanabadzar műhelyéből egyetlen öntőforma sem maradt fenn,

12 feltételezhetően öntőformával készült egyik, ülő Zöld Tára istennő szobrunk

13 (5-6. sz. ill), amely méretében nagyon eltér (kevesebb, mint a fele magasságú), de ikonográfiájában szinte teljesen megegyezik a Dzanabadzarnak tulajdonított, az ulánbátori Téli Palotában őrzött (1-82-2-1094) Márícsí istennővel

14 (7. sz. ill). N-O. Cültem Dzanabadzarról készített monografikus albumának 59. sz. fotója összesen hat ugyanolyan Tára istennőt mutat be, sajnálatos módon a méretek közlése nélkül (8. sz. ill). Az ikonográfiailag tökéletesen ábrázolt

1

'

1 istennő lalitászanában ül, indabordürös hercegnői öltözéket visel, jobb kezét adakozó kéztartásban tartja, bal kezével a válla fölé magasodó lótusz szárát fogja. Fejdíszének érdekessége, hogy drágakődiadémjának minden egyes drágaköve egy-egy lótuszvirágon nyugszik, az usnísa előtt, frizurájában Amitábha dhjánibuddha alakja látható. A relatív magas lótusztrón jellegzetességei: hiányzik a függőleges rovátkolás, a lótuszszirom-díszítés teljesen körbefut, a lótuszsziromsorok teljesen szembe fordulnak, a két lótuszsziromsor között néhány milliméteres elválasztás van. Az aranyozott bronzszobor belseje üres, az aranyozott visvavadzsrával díszített zárólap (9. sz. ill) azonban megmaradt. Az aranyozás nincs utólag felpolírozva, hideg, sárga fénnyel csillog. A szobor a szükséges helyeken (szemek, száj, haj) festetlen, ami lényegesen csökkenti esztétikai megjelenését. Dzanabadzar kétségtelenül hiteles alkotásait a következő sílusjegyek jellemzik: viszonylag egységes nagy méret (ülő figurák esetében is 70 cm körüli magasság), a figurák természetes emberi arányokat követő ábrázolása, mely a liccshavi korszak végének (VU. sz. vége - VIII. sz.), csúcspontján lévő nevári művészetére és az átmeneti, valamint a Régi Malla-korszak kezdetének (XII-XIII. sz.) klasszicizáló stílusára emlékeztet,

16 a kézfejek és ujjak plasztikus megformálása, a nepáli előzményekre visszanyúló, a középső ágában szerteágazó drágakődiadém, a konty díszei, a karperecek és bokadíszek,

17 a Szujkorszak (581-618) után Kínában bódhiszattva ékszerként alkalmazott sugár alakú gyöngy nyakékek,

18 a drágakőberakások teljes hiánya, a nem függőleges falú, hanem oldalán domborodó lótusztrón,

19 s hogy a legkisebb motívum sem ismétlődik meg változatlan formában. Ezt a kisszámú csoportot egy olyan, a szakszerzők által hitelesnek tekintett csoport követi, amelyben a fenti jellegzetességek közül egy vagy több nem érvényes. Például az ulánbátori Csojdzsin láma kolostorában őrzött (71-268) Aksóbhja szobor mérete megközelítőleg a fele a hiteles szobroknak, számos drágakőberakással díszített, lótusztrónja. függőleges rovátkolású magas lótusztrón.

20 Az ulánbátori Téli Palotában őrzött (1-82-2-1094) Márícsí szobor méretében, drágakődiadémjában és a lótusztrón formájában tér el a teljesen hiteles csoporttól.

21 Az ulánbátori Csojdzsin láma kolostorában őrzött (58-215) Szamvara szobor méretében, drágakődiadémjának középső ágában és némileg a lótusztrón formájában különbözik a kétségtelenül hiteles csoporttól.

22 Nézetem szerint ezt a csoportot követné a domborodó dob formájú, gigantikus kinyílt lótuszt utánzó, de függőleges rovátkolású, 20 cm körüli szobrok csoportja, amelyek a lótusztrónon kívül minden más jegyükben (drágakődiadém középső ága, az ékek, díszek