Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)

VINKOVICS Judit: Dzanabadzar műhelyének, követőinek újabb három mongol szobra a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményeiben

VINKOVICS JUDIT DZANABADZAR MŰHELYÉNEK, KÖVETŐINEK UJABB HÁROM MONGOL SZOBRA A HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBEN Gombodordzsín Dzanabadzar (16351723), az Első Urgai Elő Buddha művészed tevékenységéről érintőleges említések,

1 az életrajzok szűkszavú megjegyzései

2 és rövid publikációk

3 után először Njam-Oszorín Cültem, mongol festőművész és művészettörténész könyveiből

4 kaphattunk részletesebb képet. Az 1993. november 26-ától 1994. március 14-éig a párizsi Musée Guimetben láthatott mongol vendégkiállítás katalógusa

5 a kutatás eredményeit részletesen bemutató, összefoglaló, a további tudományos munkát előmozdító alapműnek bizonyult. Tekintettel arra, hogy a fentebb említett mű kimerítő, az adatokat összegző mind történeti, mind művészettörténeti szempontból, ezért jelen közlemény csak a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményeiben található, Dzanabadzar műhelyéhez, követőihez köthető újabb három lamaista szobor bemutatására szorítkozik. A párizsi katalógus által sugalmazott beosztás (Dzanabadzar, Dzanabadzar műhelye, Dzanabadzar követői) szerint Dzanabadzar műhelyének alkotásai közé illeszkedhet Vadzsratárá szobrunk'' (1-2. sz. ill.). Az alkotás figurája - a Sárga Tára (Bhrikutí) női bódhiszattva egyik haragvó megjelenési formája.

7 A Szádhanamálá és Nispannajogávalí ikonográfiái alapművekben több ikonográfiái változatát is megtalálhatjuk,

8 a mi szobrunk azonban ülésmódjában és attribútumai összetételében, sorrendjében kissé eltér a két forrásban leírtaktól. Az istennő lalitászana ülésmódban ül a magas lótusztrónon. Alsó testét állati bőr fedi, melynek lábvégei a talapzatra feküsznek. A nyakában kígyókból összekötött nyaklánc, frissen levágott emberi koponyákból fűzött ún. nedves koponyafúzér függ, testén egyéb csontdíszeket (pl. hatszögű díszekkel ellátott ún. csontkötény) visel. Négy feje van, mind a négy feje haragos arckifejezésű, homloka közepén harmadik szem, homloka fölött oldal felé egyre kisebbedő méretű koponyákból álló koponyakorona látható. Csúcsos usnísájánál a haja kékre van festve. Vállait átvető lepel végei borítják. Nyolc kezében a szent körüljárás szabályainak megfelelően a jobb alsó kéztől kiindulva a következő attribútumokat tartja: vadzsra, elefántösztöke, nyílvessző (felső része letörött), görbe kard, lótusz, íj, parasu, pányva. A magas lótusztrón jellegzetességei: a függőleges rovátkolás, a teljesen körbefutó lótuszszirom díszítés, a két szembeforduló sziromsor egymáshoz viszonyítva vízszintesen el van mozdulva, a két lótuszsziromsor között néhány milliméteres elválasztó vonal van. A szobor belseje üres, a fenéklapot és a szentségeket eltávolították, jól látható a szobor anyaga: aranyozott sárgaréz és a forrasztások nyoma. A szobor aranyozása enyhén vörös mellékcsillogást mutat. Szintén Dzanabadzar műhelyéhez attribuáljuk a méretében és kidolgozottsági fokában az ulánbátori Szépművészeti Múzeumban (5810-OO) őrzött Szvaraghósarádzsa szoborhoz

1

' nagyon közel álló, szinte ugyanabba a sorozatba besorolható Gautama Sákjamuni szobrunkat

10 (3-4. sz. ill). Az elmélkedő ülésmódban a magas lótusztrónon helyet foglaló buddha jobb keze ujjaival bhúmiszparsa múd-