Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)
TOMPOS Lilla: Legenda és valóság; Esterházy László „páncélinge"
...Nepristavili sa Az pri Vezekéni, Tam boli na cisto Zbiti, premozeni. Ked vitazi zamski Turkov znivocili, Zpatky sa vrátili Bohu chválu vzdáli. Len to banuvali Ti zámski vitazi Ze z nich v boji padli Styriá Esterházy Ty gróf Forgach Ádám Hlavny vitáz zámsky Bude ta spominat, Vecne lud uhersky... Kuruckori az a monda is, melynek főszereplője a kardvívásban kiváló, nemes szívű ifjú Esterházy László. Portyáról hazafelé tartó csapatával elfogott néhány törököt. Vitézei azonnal számolgatni kezdték, hogyan osztoznak a zsákmányon. Esterházy hallva ezt elhatározta, jó példát mutat emberségből és előkelő foglyát, egy pasát váltságdíj nélkül haza bocsájtotta. A küzdelem azonban nem ért véget, legközelebb Vezekénynél lángolt fel. A harcban László vitézül küzdött, az őt közrefogó törökök gyűrűjéből minduntalan kivágta magát. Távolról nézte az ütközetet a pasa, célba vette az ifjú grófot és egyetlen lövéssel szíven találta. Hadi szokás szerint a legyőzött fegyvere és lova a győztest illette. Odasietett hát a török, hogy zsákmányát összeszedje, s ekkor ismerte fel arany griffes kék pajzsáról egykori megmentőjét, Esterházy Lászlót. Ekkor az ifjú páncélingét levettette és tisztelete és hálája jeléül Fraknó várába küldette. Az elbeszélő állítása szerint azóta is így mesélik el a csatát a várban és őrzik az inget a hősre kegyelettel emlékezve 5 . - Ezt a megható történetet még Fraknón is elfelejthették a múlt század végére, az odalátogatóknak a tragikusan elhunyt László átlőtt vaspáncélját mutatták meg 6 . ...Nem is álltak meg, csak Nagyvezekény alatt, Pozdorjává törték, Ott a török hadat. S elvervén a pogányt, Újvári vitézek Hazatértek hálát Adni az Istennek. Csak azt bánták nagyon Újvárnak vitézi, Hogy ott halt közülük Négy hős Esterházy. Te jó Forgách Ádám, Újvár fővitéze, Emlegetni fog a Magyar nép örökre... Az ábrázolásokból úgy tűnik azonban a selyem páncéling Esterházy László állandó, meghatározott jelvényévé lett. Abban festették meg az ősgaléria számára, abban látható az ezüsttálon és az 1700-ban kiadott képes családtörténetben is. Míg a vele együtt halt másik három itjú Esterházyt kora magyar férfidivatjának megfelelően dolmányban és mentében ábrázolták, László csákóra vágott leppentős ujjú dolmányát lefelé bővülő, csipkével díszített páncéling takarja 7 . (1. kép) A páncéling valódi praktikuma a középkorban keresendő. Az elnevezés utalt az apró láncszemekből összefűzött sodronyingre, és a talpig vasban lévő lovagok páncélra öltött bő, hosszú, könnyű anyagból varrott ingére is. Védett ez az eső, méginkább a nap ellen, legfőképpen azonban felismerhetővé vált az ütközetben a barát és az ellenség egyaránt. A lovas bal karján viselte védőfegyverét, a pajzsát, ennek színei és mesteralakjai a családját szimbolizálták. Ugyanez a jelkép ismétlődött - többnyire - a sisak díszén, zászlaján, ingén és lovának takaróján is. Pecséteken és a lovagvilágot bemutató ábrázolásokon gyakorta találkozunk az elmondottak szerint öltözött lovassal. A westminsteri apátság 1250 táján íródott psaltériumának egy ábráján féltérdre
