Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)
LOVAY Zsuzsanna: Márványozott papírok az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiben
tói Fürth, 1730-tól Nürnberg, 1750 körül Lipcse, az utóbbiban 1755 óta már színes papírt előállító üzem működik. A XVIII. század közepéig szinte kizárólag csak németek és franciák állítottak elő márványozott papírokat, és még száz évvel később is az európai piac nagy részét kezükben tartották. A XVIII. század második felében Angliában is virágzásnak indult a papírmárványozás, speciális mintákkal és élénkebb színekkel gazdagítva a választékot. A XIX. században rengeteg új papírkészítési technológia és díszítési eljárás született, de a nagyipari termelés a minőség romlását hozta magával. A gépi előállítású színes papírok kiszorították a lassú és drága kézműves módszereket, a nagy teljesítményű kefespriccelő gépekkel készítették az ún. achátmárvány és a Gustav-márványpapirosokat, Viktória gépeken nyomták az olajalapú Viktória-márványpapírt. 1808tól nagyban állították elő az eddig kézileg készített, felületén festett, ill. anyagában színezett papírt A. Dessauer aschaffenburgi üzemében, ahol az addig ismert összes papírfajtát készítették, beleértve az 1856-tól bevezetett kefenyomású márványozottakat. A XIX. század második felében létesült a goldbachi Bunt- und Luxuspapierfabrik, az aschaffenburgi Fr. Dahlem & Co., oberschlema-i G.Toelle Buntpapierfabrik, a merseburgi S. Heilmann Buntpapierfabrik, a lipcsei Pöschel & Trepte gyára. Az 1860-as években elkezdett kísérleteket a festékgyártás terén 1880-ban siker koronázta, és a budapesti könyvkötő Halfer József által kifejleszteti márványozási eljárást a mai napig is használják. A század végén, kb. az 1880-as évektől az ipari termeléssel szemben a kézműves munka, az egyéni művészi tárgyak iránti újjáéledt igény divatba hozta a kézi előállítású márványozott papírokat. A márványozott papírok mintázata nagyszerűen rímelt a szecesszió dekoratív, ívelt, kacskaringós, hullámos felületeire, és ez számos művészt - Otto Eckman-t, Ernst Leistikov-ot. Kolo Moser-t, Marie von Uchatius-t, Jaschik Almost - késztette ilyen típusú papírok tervezésére, készítésére. Az itt ismertetett papírok egy vizesalapú ragasztóanyagon eloszlatott festék felszínére fektetve készülnek, a papíron megjelent festékfoltok a márványkő mintázatára emlékeztetnek. A perzsa és török Ebru-papírok készítésekor tragantmézga alapra cseppentették az enyves ásványi, szarvasepével hígított festéket. A hagyományos, XVI-XIX. század közepéig használt eljárás az eső-, vagy desztillált vízben felforralt karagénmoha alapon lebegtetett alkohol, kréta és ökörepével kevert festék. Az ökörepe megakadályozta a festék leülepedését a merítőkád fenekén és egyúttal meggátolta a különböző színű cseppek, foltok egymásba futását. Ismeretes még az olajfestékkel vízalapon készített márványozás, mely durvább rajzolatú, szemcsésebb mintát ad. A mintázatok mindig a festékoszlató eszköz alkalmazásától függenek - a mártó, fröcskölő és szóró ecsettel, különböző pálcikákkal, illetve a márványozó fésűkkel bontják fel a nagyobb festékfoltokat, cseppeket. A végtelen variációjú minták három nagyobb csoportra oszthatók: a szemes márvány, fésűsmárvány és eresmárvány. Gyűjteményünk legkorábbi márványozott papírjai a XVII. század végén, XVIII. század első leiében készültek, s az ún.fésüsmárvány csoportba tartoznak. Jellemzőjük a párhuzamos rajzolat, általában kék-vörös-sárgás fakó színek, finoman visszafogott stílus 3 . A fésűsmárványok gazdagabb, mozgalmasabb, ívelő, hajladozó változata - mely kategóriába az 1721-1866 között készült vörös, kék. zöld, sárga színezetű félív papírunk is tartozik 4- a XVI. század végén vált ismertté és széles körben használták a XVII. század végétől a XIX. század közepéig szerte Európában. 1772-es kiadású könyvünk előzéke is e csoporthoz áll közeF. Az egyik legjellegzetesebb márványozási mustra a kék alapon vörös-sárga spirálisokba tekert csigásmárvány, mely bár már a XVII. század második felében is előfordul, igazán a XVIII. század 30-as éveitől terjedt el 6 . A XVIII. századi papírokat 7 a fakóbb, visszafogottabb színek jellemzik, míg a XIX. századiak élénkebbek, tarkábbak. Könyvsoroza-
