Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)

NAGY Ildikó: Koreai veretes ládák a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményében

NAGY ILDIKÓ KOREAI VERETES LÁDÁK A HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN A koreai bútormuvességgel való foglalkozás a téma szépségéből, sokszínűségéből fakadóan igen hálás feladat. A témával a viszonylag késői időszakban, csak elszórt közlésekben megjelent írások foglalkoznak, s sajnos, ezeknek is egy része nem jutott el Magyarországra, így ebben a rövid közleményben a rövid általános bevezetés mellett leginkább a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum Koreai Gyűjteményében található kiemelkedő darabok ismertetésére szorítkozom. A koreai bútorművesség fa- és lakk-készítményeinek jellegzetességeit a koreai házépítési szokások határozták meg. Ebben alapvető szerepe volt a lakóhelyiségek padlófűtéses módjának, és az ennek következtében kialakult „padlóüléses kultúrának". A helyiségek viszonylag kis mérete határozta meg a bútorok méretét, a berendezési tárgyak jellegét.

1 A Dzsoszan-dinasztia (1392-1910) előtt más művészeti ágakhoz és művességekhez hasonlóan, a koreai bútorművességre is a kínai bútorművesség stílushatásai hatottak. A 17. századig terjedően a Dzsoszan-dinasztia-kori enteriőrök és berendezési tárgyak is megőrizték a kínai Ming-kultúra és bútorművesség stílushatásait, s a korábbi Korja-dinasztia (918-1392) korára jellemző méltóságteljességet.

2 A 18. századra azonban a koreai bútorművesség kialakította a maga formai karakterét és általánosan teret nyert a Dzsoszan-dinasztia stílusa, amelyet a funkcionalitást előtérbe helyező formai egyszerűség és a fa anyagának esztétikai érvényesítése jellemez.

1 A koreai és kínai bútorok közti formai és ornamentikái különbségek szembetűnően láthatók a viszonylag magas kínai karos és támlás székeknél, valamint a faragott és áttört díszítmények gyakori alkalmazásában, ami teljesen hiányzik a Dzsoszan-kori koreai bútoroknál. A koreai bútorműves mesterek kedvelték a szép rostú fafelületeket, mesterkéletlen formákat. Készítményeik egyik alaptípusát az egyszerű formájú, díszítetlen bútorok képviselték. Ide sorolhatók az 1-2-3, olykor 4 rakodószintes szekrények, a 2-3 polcos könyvesszekrények és állványok, alacsony lábú étkező- és íróasztalok, az egyszemélyes asztalkák. A bútorok másik csoportjába tartoztak a veretes bútorok, a komódméretű ládák, közepes és kisebb ladikok. A bútorokat díszítő veretek az esztétikai hatáson kívül szerkezeti erősítésül is szolgáltak a bútorok élein, sarkain, zsanérozása mentén és lakaterősítésén. A veretek készítéséhez sárga- és vörösrezet, nyers és öntött vasat, valamint az ún. „fehér bronzot" (fehéres rézötvözet, a szokásos bronznál nagyobb részarányú ónkomponenssel) használtak.

4 Ezek közül a sárgaréz és vas volt a leggyakoribb. Kiváltképpen a nyersvas véretekkel készült, perillaolajjal pácolt fenyőfa és paulóniafa írószertartó és könyvesszekrények mutattak szolid eleganciát, melyek a hagyományosan berendezett koreai írószoba jellegzetes bútorai voltak. Az általánosan használt díszítetlen vagy veretes díszítésű bútortípusok mellett az udvar és az előkelőségek számára készültek a vörösesbarna és fekete lakkbevonatú, gyöngy-