Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)

RENNER Zsuzsanna: A Pála-korszak szobrászatának emlékei a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum indiai gyűjteményében

JEGYZETEK L A korszakot a korábbi szakirodalom Pála-Széna-korszaknak nevezte. Ez az elnevezés jogosult volt annyiban, amennyiben jelezte, hogy a Pálak nem voltak kizárólagos urai a régiónak, de nem volt indokolt annyiban, amennyiben a Szénák semmiképpen sem tekinthetők a Pálakkal azonos súlyú hatalmi tényezőnek: a Pála-hatalom végleges meggyengülésekor kerültek hatalomra, s a Pálaknál jóval rövidebb ideig (kb. 10951230) és sokkal kisebb területen - Bengal egy részén - uralkodtak. Szerencsésebbnek tartjuk tehát az újabb irodalomban használatos, s a domináns hatalmi tényezőre utaló korszakmegjelölést. 2. A Schwaiger által ajándékozott tárgyak leírásával és meghatározásával a múzeum akkori indológusa. Baktay Ervin foglalkozott, illetve bizonyos kérdésekhez hozzászólt Felvinczi Takács Zoltán, a múzeum akkori igazgatója is. Ld. Baktay, E.: 'Indian Stone Sculpture in the Budapest Museum of Eastern Asiatic Arts'. In: Acta Orientalia Hungarica, Tom. III. Fasc. 1-2. pp. 142-145. 3. Szúrja alakja korán asszimilálódott az indiai hagyományba; már a Rigvédában is szerepel, neve ott Szavitar (<sur-. svar- ..fénylik, ragyog"). Nyugati eredetére utal. hogy kultusza mindig is Nyugat-Indiában volt a legerősebb, ahol az iráni hatás a leginkább érvényesült, de Indiaszerte ismerik és tisztelik. Ld. Huntington, S. L. - Huntington, J. C: Leaves from the Bodhi Tree: The Art of Pala India and lis International Legacy. Dayton Art Institute, Seattle and London, 1990. p. 126. 4. Huntington & Huntington, 1990. p. 109. 5. A ratha, mint művészeti terminus, a kiszögellések rendszerét jelenti, amelyet az építészetben a tcmplomfalak tagolásánál éppúgy alkalmaztak, mint a szobrászatban a talapzatok kialakításánál. A Pála-szobrászatban - párhuzamosan az ábrázolások mind bonyolultabbá válásával - a talapzatok is egyre tagoltabbak lesznek, s a kezdeti tagolatlan (ékaratha) talapzatokat a hármas (triratha), ötös (panycsctratlui). majd hetes (szaptaratha), sőt kilences (navaratha) tagolású talapzatok váltják fel. Sztélénk keletkezési ideje túl korainak tűnik ahhoz, hogy ekkor a hetes tagolású talapzat már bevett vagy elterjedt lehetett volna; erre utal az is, hogy esetünkben a kiszögellések nem olyan határozottak és hangsúlyosak, mint amilyenné majd a későbbiekben válnak. Alkalmazása viszont valószínűleg természetesen adódott abból, hogy a szekeret húzó lovak száma is éppen hét. Emialt is úgy véljük, hogy sztélénk a Huntington & Huntington. 1990-ben publikált (10. kép), a IX. századra datált, s a miénkkel sok hasonlóságot mutató, de ékaratha talapzatú Szúrja-ábrázolásnál valamivel később keletkezhetett. 6. Huntington & Huntington, 1990. p. 95. 7. A jellegzetes Pála-stílus kialakulása a IX. századra tehető, ld. uo. 8. Monghyr kerület (ma is létező közigazgatási egység) a mai Bihar államban, a régi Anga területén található, tehát Magadha és Bengal között. A Pála-kor művészetében átmeneti, közvetítő szerepet játszott a két terület között - Szúrja ruházata, ékszerei például nem különböznek lényegesen a nyugatabbra és keletebbre előfordulótól -, mégis van néhány olyan stílusbeli sajátosság, amely sajátosan monghyrinak tűnik, ld. fentebb és alább. 9. Ld. pl. Visnu. Singhrikee. Monghyr District. Bihar, IX. század: Huntington. S. L.: The „Pála-Sena" Schools of Sculpture. E. J. Brill, Leiden, 1984. Fig. 147. vagy a/. 5. jegyzetben már hivatkozott Szúrját. 10. Ld. Umá-mahésvara, VIII. század vége, Szúrja, VIII. század vége, Visnu, IX. század. Huntington & Huntington, 1990. 145., 146., 147.. 148. kép. 11. Máshonnan ezidáig nem került elő ilyen formájú sztélé, Ld. Huntington & Huntington, 1990. p. 124. 12. Korábbi, lényegesen egyszerűbb kompozíciója Szúrja ábrázolást közöl Monghyrból Huntington, 1984, 146. kép. Későbbi Szúrja-ábrázolást Monghyrból ugyan nem ismerünk, keletebbről viszont annál többet, pl. egy XII. századi észak-bengáli Szúrját őriz a berlini Museum für Indische Kunst (MIKI 310), Id. Museum für Indische Kunst Berlin. Katalog 1986. Kat. sz. 99. 13. Huntington & Huntington, 1990. p. 133. 14. Az ékszerekre összehasonlításul ld. pl. Huntington, 1984, 221. kép, bár a hajviselet eltérő. 15. Felvinczi Takács Zoltán Visnuként határozta meg. Baktay Ervin először úgy vélte, hogy inkább buddhista istenséggel állunk s/.cmben, később azonban maga is hajlott a Visnuként való meghatározásra. Ld. E. Baktay, i.m. 143.0. 16. Harihara, Madhya/Uttar Padesh, XI-XII. század. National Museum, New Delhi, 62.474. Közli: Palast der Götter, Museum für Indische Kunst, Berlin, 1992. 156. o.. 103. kép. 17. Hasonló sztúpatöredéket őriz pl. a müncheni Museum für Völkerkunde; közli Vogel, J. Ph.: Buddhist Art in India, Ceylon and Java. Oxford University Press, 1936. 32. tábla, ill. Fischer, K.: Schöpfungen indischer Kunst. Köln, 1959. 236. tábla; továbbá a bombayi Prince of Wales Museum, ld. Franz, H. G.: 'Der Stupa mit Kultnische', in: Artibus Asiae, Vol. XXIII, 3/4 (1960), pp. 239-253. 16. kép. Tulajdonképpen elvileg nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy domborművűnk nem sztupa, hanem kisméretű buddhista templom része volt (ennek miniatűr változatára ld. Huntington & Huntington, 1990, 41. kép), azonban töredékünk méreteinél fogva az ott közöltnél lényegesen nagyobb templomot kellene feltételeznünk, amilyennek a meglétét az irodalom és a régészeti feltárások nem támasztják alá. 18. Ld. pl. Franz. i. m. 8. és 11. kép. A kudn-í\es lezárás épp ilyen elterjedt volt. de olyankor a Buddhaábrázolást rendszerint négyszögletes keret vette körül, s a kudu (vagy gaváksa, sz.amárhát)-ívet a keret felett faragták ki; ld. pl. Franz, i. m. 6. és 14. kép.