Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)
RENNER Zsuzsanna: A Pála-korszak szobrászatának emlékei a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum indiai gyűjteményében
RENNER ZSUZSANNA A PÁLA-KORSZAK SZOBRÁSZATÁNAK EMLÉKEI A HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM INDIAI GYŰJTEMÉNYÉBEN Mint ismeretes, a Pála-korszak 1 az indiai művészet történetének egyik legnevezetesebb periódusa, amely kb. i. sz. 750-től 1200-ig tartott, s amelyet a Gangesz folyó keleti medencéjében - a mai Bihar és Bengal állam területén - ebben az időszakban domináns szerepet játszó Pála-dinasztia neve fémjelez. A Pála-dinasztia uralkodása alatt ez a terület gazdasági-kulturális tekintetben India egyik legfontosabb régiójává nőtte ki magát. Természeti kincsekben való gazdagsága, s a Gangesz, mint vízi út kereskedelmi jelentősége állt annak a gazdasági felemelkedésnek a hátterében, amely a térség kulturális virágzását anyagilag megalapozta. A Pála-hatalom által létrehozott politikai alakulat, ha lazán is, de egységbe fogta össze a kulturálisan rendkívül heterogén Bihart és Bengált, amelyek eltérő fejlődése a pre-Pála-korszak történetében gyökerezett: míg Bihar - a régi Magadha régtől fogva vezető szerepet játszott a szubkontinens politikai történetében, addig Bengal csak a poszt-Gupta-kortól kezdve kapcsolódott be az indiai kultúra főáramába. A politikai egység jótékony gazdasági hatását mindkét terület élvezte, de a függés lazasága ugyanakkor lehetővé tette számukra, hogy különállásuk a Pála-korszakban is mindvégig fennmaradjon. Ez vallási téren abban nyilvánult meg, hogy, míg a korszak és a régió egészére nézve a hinduizmus és buddhizmus együttes megléte jellemző, addig közelebbről megvizsgálva látható, hogy Biharra, amelynek központi területe a buddhizmus szülőföldje, a buddhizmus túlsúlya jellemző, Bengálra pedig, ahol a poszt-Gupta-kortól a hinduizmus meghonosításának tudatos programja érvényesült, a hinduizmus nyomta rá a bélyegét, ami persze nem jelenti azt, hogy a másik vallás ne létezhetett és létezett volna háborítatlanul mindkét területen. Mivel a Pála-hatalom súlypontja a régió nyugati részéről - Biharból - fokozatosan keletre, Bengálra tevődött át, a művészeti alkotások jellege is ezt a folyamatot tükrözi: általánosságban elmondható, hogy az ún. korai Pála-korszakban (IX-X. század) a buddhista, a késői Pálakorszakban (11-12. század) a hindu alkotások túlsúlya jellemző. De ettől eltekintve is, jóllehet a Pála-korszak a művészet területén kialakított egy egységes arculatot, amelynek sajátosságai alapján alkotásai azonnal felismerhetőek és jól elkülöníthetőek más korszakok és régiók alkotásaitól, a bihari és a bengáli alkotások általában stiláris tekintetben is különböznek egymástól. A korszak fennmaradt alkotásai túlnyomórészt szobrászati jellegűek, épület ebből az időből teljes épségben egyáltalán nem maradt az utókorra. A kőszobrászat jellegzetes formája a sztélé, bár tulajdonképpen ide sorolhatók a nagyszámban fennmaradt, kisebbnagyobb fogadalmi szlúpák is. A sztélék anyagajellegzetes szürke vagy szürkésfekete pala, illetve fillit; közös stílusjegyeik mellett a korszak alkotásai ennek alapján is jól felismerhetőek. A korszakon belüli stílusfejlődés általános tendenciája az ornamentika gazdagodása, az egy kompozíción belüli ikonográfiái elemek gyarapodása irányába mutatott, így a fejlődési ív két végpontján keletkezett alkotások látványosan különböznek egymástól. A
