Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)
TOMPOS Lilla: Legenda és valóság; Esterházy László „páncélinge"
rabra. Az 1654. évben kelt inventárium részletes leírásával az általunk őrzött ing egyezik, bár a szöveg nem említi Esterházy László nevét: Egy vörös atlacz arany skófiumos, és gyönggyel tűzött virágú pánczérümeg, kék tafotával béllett 28 . Az 1693. és 1696. évben kelt latin nyelvű leltárakban hasonlók olvashatók. Az 1725-ben íródott jegyzék nadrágról és lábravalóról is megemlékezik, s az ing díszítésében pillangókról is ír: Szeginy Eszterhús László, á ki török harczon esett el, annak nadrágja, üngő s lábra valója. A pogány török által megh öletett szeginy Eszterhás László vörös atlacz prémel. pillangókkal ki warrott nyári Pánczér Üngő. A 18. század első felében íródott inventárium vörös atlasz nyári ingnek említi a ruhadarabot: Ein Roth atlaßenes mit gold Brämtes und Perln belegtes sommer Hembt von Beineid ten G raffen Ladislao. Az 1877-ben kelt leltározó a ruhadarabot világospirosnak és felsőruhának írja le 29 . Az inventáriumok szövegében lévő apróbb eltérésektől eltekintve ráillenek az atlasz ingre, így az utókorban gyanú sem támadhatott afelől, hogy a vörös ing valóban az 1652-ben meghalt Esterházy Lászlóé lehetett. Ennek ellenére felmerülhet a kérdés volt-e a kuruckori mondának alapja, vagy csupán az egész történet a fantázia és a jószándékú emlékezés szülötte. Egy bizonyos, nem vörös, hanem kék aranyos páncélingben látta bátyját utoljára a szemtanú Esterházy Pál 30 . Talán abban, amelyet az 1654-ben kelt inventárium a vörös mellett másodikként említett: Item egy kék atlacz. ezüst csipkés virágos pánczérümeg. király szín tafotával béllet f*'. Eötvös Pál 1785. november 4-én kelt inspektorijelentése további megoldatlan problémát vet fel számunkra. Beszámol ugyanis Nagy régens által a fraknói kincstárból eltulajdonított tárgyak között az ingről is: Ugyancsak elvett egy piros atlasz inget, melyet aranyhímzés borított és Esterházy Lászlóé lehetett. Arról, vajon az ing visszakerült-e a kincstárba nincs értesülésünk. Kié lehetett a kincstár által a 19. században leltárba vett és megőrzött ruhadarab, még találgatni sem érdemes. Az azonban bizonyos, hogy a képzőművészeti és irodalmi művek mellett ez a tárgy elsősorban eszmei értékkel bírt a család és az utókor számára, Esterházy László utolsó hősi tettének jelképévé magasztosult. A legigazabban utolsó mondatai emlékeztetnek rá. A már idézett napló őrizte meg számunkra Pálhoz, öccséhez intézett szavait, mondván ...ha Istennek úgy tetszik, hogy meghaljon, nem másért, hanem Istenéért, uráért, hazájáért hal meg. és így örömmel teszi le életét, elhivén, hogy a másvilágon is igaz kereszténysége megjutalmaztatik 32 .