Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)

FAJCSÁK Györgyi: Luo-han-festmények a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum kínai gyűjteményéből

ismerete alapján a tekercset egyik követője alkotásának tarthatjuk. A felirat és a pecsétek használatával kapcsolatban utalhatunk arra, hogy még a XIX. század folyamán is készítettek buddhista témájú figurális tekercsképeket Ding Yun-peng felirattal. A kínai gyűjtemény luo-han-tekercse kvalitásait tekintve nemes folytatása a Ming-kor végi figurális festészeti hagyományoknak. Stíluskritikai vizsgálatok és az analógiák elemzése alapján azonban már a Qing-kor udvari festőinek világát idézi, így leginkább a XVII. század végére datálható. III. A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum kínai gyűjteményében őrzött tizenhat lapos albumképsorozat a népszerű kínai buddhista pantheon bemutatására vállalkozott: tizenkét lapján figurális vagy tájképi környezetbe helyezve luo-han alakokat láthatunk, míg az album további négy lapján Budait (Maitreyát), az Eljövendő Világkorszak Buddháját, Guan-yin Bodhisattvát, Wen-shu (Manjusri) Bodhisattvát és Da-mot (Bodhidharmát), a chan buddhista iskola legendás alapítóját örökítették meg. (Lelt. sz.: 65.4.116) Minden képet halványbarna (sötétített) selyemre festettek, és vékony papírra montíroztak. A képek méretei közel azonosak: 34/35 cm X 29 cm. Az albumképeken felirat vagy pecsét nem található. Az egyik lapra felragasztott cédulákról tudjuk, hogy Japánban vásárolták, de őrizte még a pekingi történelmi és művészeti tárgyak forgalmazásával foglalkozó vállalat feliratát is. A Japánban mellétett felirat tizenhat, a Halhatatlanok társaságát (kínaiul: qun xian) ábrázoló lapról tudósít, ami arra enged következtetni, hogy egykor akár több lapból is állhatott a sorozat. Albumképsorozatok a XVII. század folyamán váltak a kínai festők kedvelt műfajává. Az albumformát ismerték ugyan a Song-kor vége óta, de az egymáshoz tartozó, mégis különálló, könyvlapokhoz hasonlóan sorakozó albumlapok a Ming-kor végén váltak kedvelt festői formává - elsősorban az irodalom és a könyvek iránt fogékony írástudó-festők működése révén. A kisebb kompozíció nagyobb teret engedett a kísérletezésre és a játékra. Az albumok kedvelt témái közé tartozott régi mesterek tájképfestészetének jellegzetes vonásait bemutató, vagy évszakokat, hónapokat, azok főbb ünnepeit, virágait felvonultató sorozatok (madár-virág-képek) vagy különféle történelmi és mitologikus alakokat ábrázoló albumok készítése. Tizenhat lapból álló albumképsorozatunk tizenkét lapján luo-han-ok láthatók. A jelenetek egyik csoportja (1-7) alapvetően buddhista legendákból építkezik, buddhista jelképeket használ, és szervesen kapcsolódik a kínai buddhista művészet ábrázolási hagyományaihoz. A luo-han-ábrázolások másik csoportja (8-12) a kínai írástudó-festők kedvelt témáinak világát idézi akár a bambuszliget bölcseinek ábrázolásaira, akár az írástudók híres összejöveteleit, kerti szórakozásait megörökítő tekercsképekre utalunk. 1. Buddha egyik tanítványát gyakran ábrázolják az ujjából (esetleg ujjai összepattintásából vagy egy kecses vázából) felszálló felhőn lebegő csodálatos palotával. A felhajló ereszvégű jellegzetes kínai épület minden buddhista hívő legfőbb célját, a nirvánát jelképezi,

16 s a jelenet azt szimbolizálja, hogy ez a Buddha-tanítvány milyen gyorsan érte el a megvilágosodást. A luo-han egyik kísérője a lebegő palotában gyönyörködik, s a kezében tartott hatalmi dísz hullámzó vonalai

17 teszik mozgalmassá a jelenetet, míg a másik kísérő a luo-han ujját figyeli megigézve. A jelenet párhuzamát láthatjuk egy, a British Libraryben őrzött albumlapon, ahol vázából felkúszó felhőn lebeg az égi palota.

18 Minden bizonynyal ezekkel az ábrázolásokkal rokonítható a Ding Yun-peng-nek tulajdonított tekercskép pagodát eregető alakja is. Albumképsorozatunk egyes jeleneteinek kompozíciójához több esetben jellegzetes részleteihez - a mintát a XVI. század végétől széles körben elterjedt fametszetes festőmintakönyvek és enciklo-