Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

KOVÁCS Éva: Művesség és tudomány a középkorban. A magyar koronázási palást készítésének egy aspektusa

is lehetne. István önképe itt kozmikus táv­latokban jelenik meg; mintegy a híres aa­cheni Evangeliárium felajánlási jelenetében (Aachen, Domschatz, 15v.-16r.) Krisztusi dicsben ábrázolt császárképre felelve. 23 Szűcs Jenő elemzése nyomán a magyar tör­ténetírás elfogadja a királynak quasi szerzői szerepét az Intelmek esetében. 24 Miért ne gondolhatnánk valami hasonlóra kép, vers és mértan e selyemben és aranyban fogant monumentuma kapcsán is, ami szinte vál­tozatlanul konzerválta az ezredforduló fe­szült, irreálisan nagy távlatú légkörét, azt a szellemiséget, ami végső fokon minkét ol­dalról, a pápa és a császár részéről éppúgy, mint István elhatározásaiból, életre hívta a keresztény magyar királyságot. Jegyzetek 1. Kovács É.: Iconismus casulae Sancti Stephani Regis, in: Szent István és kora (szerk. Glatz F. ­Kovács J.), Budapest, 1988. 133-144. Az előzmé­nyek: Kovács, E.: Casula sancti Stephani Regis, Acta Históriáé Artium, 5-1958. 181-221. 2. A Krisztusra visszavezetett időszámítás első nyomai a 2. században lelhetők. A naptárszámítás­ban először az évkezdet a húsvét volt, máig is moz­gó dátumú ünnep. Ezzel párhuzamosan a 6. század­tól Krisztus halála mellett születésétől kezdték szá­mítani az időt, amit Beda Venerabilis (674-735) be­épített a történetírásba is (Annus ab incarnatione). Igen jó összefoglalás: Maier, H.: Die christliche Ze­itrechnung, HERDER/SPECULUM 4018 k. Frei­burg-Basel-Wien, 1991. Az indictio számítás erede­te vsz. egyiptomi, s 15 éves ciklusokat (adókör) jelöl. Krisztus születése előtt 3-tól számítják, tehát a számításnál az adott évhez hozzá kell adni 3-at. így például 1031-re: 1031+3=1034; 1034:15=68+14 (1020+14). Nemcsak a polgári év kezdetének, az adókörrel történő jelölésnek is különböző kezdetei voltak: szept. 1., szept. 24. és dec. 25. vagy jan. 1. Az indictiót arra az évre számítják, amire a na­gyobb rész esik. Szentpéteri, I.: A kronológia kézi­könyve, Tudománytár, Budapest, 1985. 30-35. A krisztusi éra szerinti számítás évkezdő napjai (sti­lus): jan. 1., márc. 1., márc. 25. stilus paschalis (változó), szept. 1. Nyugaton és ezertől nálunk is a legelterjedtebb a dec. 25.-e (stilus Nativitatis). Gro­tefend. H.: Taschenbuch der Zeitrechnung des de­utschen Mittelalters und Neuzeit, repr. Hannover, 1922.U, Berlin, 1986. 8-12. Cf. Klauser, R. ­Meyer, O.: Clavis Mediaeva Iis, Wiesbaden, 1962. 18-19, 109-110, 117-124. István koronázását illető­en hol 1000-ről, hol 1001-ró'l szól a kutatás. Cf. Bogyai, T.: Stephanus Rex, Bécs, 1976. 22. Győrffy Gy. István király és műve, Budapest, 1977. 148 skk. 3. Lukács Evangéliuma (3,23) szerint Jézus mint­egy harminc éves korában kezdett tanítani, Diony­sos Exiguus apát szerint (525), aki még a húsvéti évkezdettel számolt, harminc éves korában, azaz 31-ben feszítették meg. Hahn I.: Naptári rendszerek és időszámítás, Budapest, 1983. 103-105. 4. Szinte kiírthatatlan felfogás, hogy a misepalást a veszprémvölgyi apácakolostor apácáinak, ponto­sabban az alapítvány hölgyeinek lenne a kezemun­kája. 5. Kovács E.: A koronázási palást pannonhalmi másolata, Művészettörténeti Értesítő, 5-1956. 25­26. 6. Tollrajzra példák: Császári alba alsó betéldí­szei (Bécs, Kincstár); palermói udvari műhely, 1181. Kat. Kunsthistorisches Museum, Weltliche und Geistliche Schatzkammer, Salzburg-Wien, 1987. 139-142; 144. sz. (Bauer, R.) Dossale (Assisi, San Francesco kincstára); Szicilia(?), 13. sz. eleje. Schuette, M. - Müller-Christenscn, S.: Das Sticke­reiwerk, Tübingen, 1963. 77. kép. A vászonra ké­szült, színezett eló'rajzokra a 14-15. században se szeri se száma a példáknak. 7. Schuette, M. - Müller-Christensen, S.: i.m. 17. 8. Braun, J.: Die liturgische Gewandung im Oc­cident und Orient. Freiburg im Breisgau, 1907. 149 skk. 9. Kat. Sacrale Gewänder des Mittelalters, Mün­chen, 1955. Müller - Christensen, S.: Das Grab des Papstes Clemens II. im Dom zu Bamberg, Mün­chen, 1960. Kat. Die Bernwardkasel, Eine Ausstel­lung der Restaurierungwerkstatt Textilmuseum, Krefeld, é.n. Wilckens, L.v. - Herrmann, H.: Kata­lógustétel: Sog. Wolfgangskasel, in: Hubel, A.: Kat. Der Rcgensburger Domschatz, München-Zürich, 1976. 237-244; 11. sz. Előbbi restaurálása: Die ne­uen Werkstätten für Textilrestaurierung in Schloß Seehof, Denkmalpflege Informationen, Ausgabe B Nr. 62/14. Dez. 1982. 4; képe 8-10. Flury-Lem­berg, M.: Das "Ulrichsgewand" aus dem Kloster St. Urban, in: Flury-Lemberg, M. - Stolleis, K.: Do­cumanta textilia, Festschrift für Sigrid Müller­Christensen, München, 1981, 163-176. Schmed-

Next

/
Oldalképek
Tartalom