Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

CSÉFALVAY Pál: Csernyánszky Mária és Esztergom

- főleg német - szakkönyveket, Bock kanonok és J. Braun jezsuita idevágó műveit. Csernyánszky Mária 8 fejezetre osztotta fel dolgozatát. A bevezető fejezetekben a paramentumok liturgikus fejlődéséről, anyagáról és technikájáról ír, majd ismerteti a Kincstár rövid történetét. Ezután sorra veszi az Ipolyi-gyűjtemény miseruháit, majd a 15. századi olasz és olaszos, német és németes casulák következnek. Külön fejezetben tárgyalja az infulákat, a magánáhitatra készült tárgyakat. Külön fejezetet szentel a barokk és 19. századi daraboknak és végül a flamand csipkéknek. A több mint 150 egységből álló textílgyűjteményből 38-at tárgyal részletesebben. A leíráson túl mindegyiknél keresi az anyag eredetét, a stiláris összefüggéseket, s kapcsolatba hozza rokon darabokkal. Ahol lehetséges, azonosítja őket korábbi leltárak darabjaival. Különös, hogy katalógus-adatokat: méretet, leltári számot nem ad. Viszont a díszítőelemek szakszerű megfogalmazásával, a technikák leírásával olyan szókészletet gyűjtött egybe, amely nagyban megkönnyíti a későbbi feldolgozók leíró és fogalmazó vesződségét. Mind a Lepold-féle Kincstár-katalógusban, mind az ún. Genthon-topográ fiában visszacsengenek szerzőnk megfogalmazásai. Egyetemi mestere, Gerevich Tibor 60. születésnapjára készült Emlékkönyvbe (Bp. 1942) tanulmányt írt "Magyar úrihímzésű miseruháink" címmel. Az országban nyilvántartottak közül két esztergomit mutat be: Pázmány Péter miseruháját, és az ún. koronázási miseruhát. Meghatározza az úrihímzés sajátosságát: e miseruhákon "a kor magyar világi hímzéseinek művészi díszítményei és kiváló technikája nyert alkalmazást, ami által egy idegen előképektől mentes, másutt nem található és máshoz nem hasonlítható magyar díszítőstílus alakult ki e csoport kazula-hímzésein... Urihímzéseink díszítményei két különböző forrásból táplálkoznak: egyfelől az olasz reneszánsz keleti elemekkel frissített klasszikus formakincséből, másfelől a török hímzések, brokátok, szőnyegek tisztán keleti motívumaiból. E sajátos hímzőművészetünk gyökerei még a XVI. századba nyúlnak vissza." (139-140. old.) Sajnálattal említi, hogy a koronázási gyöngyös miseruhát az idők folyamán ismételten átalakították, motívumait módosították. Sürgetővé vált a Kincstár tudományos leltárának elkészítése. A Főszékesegyházi Káptalan részéről Brückner József subcustos kérte fel Kovács Évát az ötvöstárgyak, Csernyánszky Máriát a textíliák beleltározására. Kovács Éva 1964 nyarán, Csernyánszky Mária 1964 őszén végezte el ezt a feladatot. Egy hónap alatt végzett munkájával. Ha meggondoljuk, hogy 151 tételről van szó, s egy-egy tételhez - pl. a főpapi omátus esetén - 20-nál is több darab tartozik, akkor tudjuk igazán értékelni rutinos, szorgalmas munkáját. A leltározást követte a Kincstár anyagának korszerűbb elrendezése, 1965 januárjától. Vitrinek átalakítását, új szekrények beállítását Varjúné Ember Mária segítségével irányította. A turizmus szempontjából szerencsés időben készült el a korszerűsítés: csúcs-periódus volt ez. 1987 végéig, tehát 23 évig állt ez a kiállítás. Aggódó szemével állandóan figyelte a kincstári textílgyűjteményt, figyelmeztetett a hibákra, fogyatékosságokra. Az "öreg Mária néni" ahogy egy dedikárióban magát aláírja, 1979-ben újra ír az esztergomi anyagcsoportról. Az Ars Decorativa 6-os számának Kasein cum cruce veneciana című, németnyelvű cikkében számbaveszi az országban található velencei típusú miseruhákat. Az esztergomiak közül négyet sorol be ezek közé. Ezek közös jellemzője a lapos hímzés, a kazula hátán lévő latin keresztet legtöbbször baldachinos fülkékből állítják össze, a fülkékben szentek. Az esztergomiak közül legjelentősebb az