Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

TOMPOS Lilla: A korcovány az inventáriumok tükrében

TOMPOS LILLA A KORCOVANY AZ INVENTARIUMOK TÜKRÉBEN Múzeumaink főúri gyűjtemények, kincstárak pompás ruhadarabjait őrzik, ezáltal megismerkedhetünk egy-egy öltözéktípus minden jellegzetességével, az ásatási leletek pedig a pontosabb datáláshoz nyújtanak támpontokat. Ezek a műtárgyak azonban együttesen is csupán parányi töredékét reprezentálják öltözködési kultúránknak. Valódi képet a 16. és 17. századi női- és férfiviselct változatosságáról, gazdagságáról a hagyaték- és hozományjegyzékekből kapunk. Ezek a sokszor szűkszavú leírások a 17. századi ember számára ismert tartalmakat fedtek, melyek az évszázadok során változtak, feledésbe merültek. Ismeretes, hogy a 16-17. században a férfiak különféle szabású, rövid, hosszú, ujjas, ujjatlan, vattázott, bélelt kabátfélét, azaz dolmányt, mentét, felsőruhát, subicát, Jankót, fosztani, vagy koreoványt hordtak, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A felsoroltak közül múzeumunk dolmányt és mentét őriz, ezeknek ismerjük anyagát, szabását, néha egykori tulajdonosaikat is. Asubicáról és Jankóról csupán a szabásmintájuk után van elképzelésünk, a fosztán egyidejűleg jelenthet textiliát és ruhadarabot. Jelen dolgozatunk tárgyával, a koreovány nyal is találkozhatunk női- és férfiruhajegyzékekben egyaránt. A honfoglaláskori magyarságnál az ing fölött viselt bőrpáncélt azonosították vele

1 a szó maga azonban csupán 1395-ben jelent meg először,

2 mellvért fölötti dolmányt értettek alatta. Bethlen Gábor fejedelem (1613-1629) inventáriumában

3 az 1633. évben több koreoványt említenek, selyematlaszból egy tűzéssel díszített tengerszínűt és egy metélt feketét. A metélt jelzőn a textília mintaszerinti apró hasításait, vagy a kész ruhadarab hosszanti, párhuzamos, díszítő jellegű hasítékjait érthették, ahogyan ez a második képünkön is látható. Bokor számra, — vagyis egy párral - őriztek meg a selyemmel díszített szütt veresekből. A felsoroltak nappali viseletre készültek, de három különféle színű éjszakai koreoványt is említenek.

4 A ruhadarab formáját, az 1636-ban íródott, majd 1717-ben újraírt kassai szabásmintakönyv egy ábrája segítségével idézhetjük fel.

5 Eszerint a felsőrész állógalléros, ujjatlan, derékigérő, trapézformára szabott derékfodorral. Elől sűrű gombsorral záródik. A koreovány a hozzávaló nadrággal együtt öt sing sájából kitelik. Nadrágja a térd fölött rásimul a lábra, míg csípőnél kétoldalt ívelten kibővül. Ezt az anyagmenynyiséget a derékon ráncba szedve a felsőrész derékfodra alatti gombsorhoz erősítették. A nadrág mintájába belerajzolták a szeméremkupak formáját is. (2. kép) A rajz részletei, ahogyan ez a többi szabásmintarajznál is megfigyelhető, nem méretarányosak, a beleírt mértékegységek alapján rekonstruálható az öltözet. A 16. századi férfiportrékon a buggyos nadrággal és a hozzáillő ujjatlan, díszített, epolettes felsőrésszel gyakorta találkozhatunk, az itt példaként bemutatandó, 1560-ban festett kép-