Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

V. EMBER Mária: Minták és változataik az úrihimzéseken

3. Nyeregtakaró arany- és ezüstfonalas hímzéssel, 17. sz. közepe lyem és aranyhímzése arányos rajzával a varráshoz kiválóan értő asszony munkája. Mindkét hímzés a 17. század közepén ké­szült. Sok hímzésen egy nagy virágot vagy egész virágtövet ölel körül két nagy sarlós levél. Ennek a motívumnak különféle vál­tozatait találjuk gyűjteményeink anyagában. A motívumot ugyanabban az időben külön­böző stílusban, sokféle változatban készítet­ték cl. A párnavég "aránytalan" hímzésén (5. kép) perzsa jellegű szegfűs tövet koszo­rúz két nagy levél. Lorántffy Zsuzsanna bársony térítőjének sarkaiban (6. kép) gaz­dag rajzú virágtő áll a két nagy levéllel. Egykor a Teleki család birtokában volt az a keleten készült nyeregtakaró, melynek egész felületét geometrikusán mintázott arany-ezüst hímzés borítja. Ebből az alap­ból finoman emelkedik ki három ananász motívum. A középsőt veszi körül két foga­zott levél (7.kép). E minta magyar változata jól megfigyelhető egy lepedő és párnahaj (8. kép) egyforma hímzésén, itt nagy tuli­pánt fog közre két sarlós levél. A világos zöld és aranyfonalas hímzéseket a 17. szá­\\-fr­4. Úrasztali terítő meggyszínű selyem- és aranyfonalas hímzéssel 17. század közepe

Next

/
Oldalképek
Tartalom