Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

V. EMBER Mária: Minták és változataik az úrihimzéseken

V. EMBER MARIA MINTÁK ÉS VÁLTOZATAIK AZ ÚRIHÍMZÉSEKEN PÉLDÁK A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM HÍMZÉSGYŰJTEMÉNYÉBŐL "Úrihímzésnek nevezhetjük XVI-XVIII. századi azon hímzés-emlékeinket, amelyek nem illeszthetők be a századok európai díszítőművészetének egyetemes stílustörténetébe, hanem attól eltérően, a kor történelmi helyzetéből adódó hatások felhasználásával, a magyarság egyéni díszítőkészségc alakította ki. Úrihímzéseink díszítményei két különböző forrásból táplálkoznak: az olasz reneszánsz keleti elemekkel frissített klasszikus formakincséből és a török hímzések, szövetek tisztán keleti motívumaiból." így jellemzi az úrihímzés lényegét dr. Csernyánszky Mária Margyar úrihímzésű miseruháink c. munkájában.

1 Hímzőmesterek - varrók - készítették a díszruhák, egyházi öltözetek, bársonyterítők, szuperlátok, nyeregtakarók, nyergek hímzett díszítéseit. A legények vándorlásaik során megismerték az olasz és német mintakönyveket, s a mintákat itthon a helyi ízléshez igazítva fel is használták.

2 A "fehérruhák" ágyneműk, abroszok, terítők, keszkenők, ingek, ingvállak, kötények hímzései otthon készültek, rajzolt — írott — példák nyomán. Gyakran varrott példákat is készítettek, ezeket nagy becsben tartották, még a hagyatéki leltárba is fölvették.

3 Az írott példák közül kevés maradt fenn. Bethlen Miklós erdélyi kancellár második feleségének Rédei Júliának mintarajzait ismerjük. A nyolc rajz készítési ideje a 17. század végére tehető.

4 Egy-egy mintája változatait évszázadokon át megfigyelhetjük. A tordai református egyház őriz például egy úrasztali terítőt - közepében virágkoszorúban Rédei Julia neve és címere - melynek négy füzérből álló koszorúja nagyon hasonlít a Magyar Nemzeti Múzeum F.K. monogramos abroszának koszorújához.

5 Reneszánsz jellegű egy meggyszín- és aranyhímzésű párnavég mintája (1. kép). Középsávjában kétféle rozetta váltakozik, mindegyiket négy nagy fogazott levél kereteii. Két szélen virágtövek sorakoznak. A minta a képzelt vízszintes középtengelytől föl- és lefelé teljesen egyforma. A 17.század végén készítették. Néhány évtizeddel későbbi változat kél lepcdőszél hímzése. Ezek középsávjában ellentétesen elhelyezkedő gránátalmák és tulipánok váltakoznak, a kerctelő nagy leveleket szalagcsokrok fogják össze. A két keskeny keretelő sávban indával kapcsolt zárt és kinyílt gránátalmák sorakoznak. A minta rajza a kor stílusának megfelelően mozgalmassá vált, a középtengelytől föl- és lefelé nem egyfoma. Az arany laposhímzés fehér selyemfonállal, geometrikus mintázással költögetett (2. kép). A másik lepedőszél mintája az előbbivel azonos. Fehér vászonra fehér nefelejcspont — csomóöltéses - hímzéssel varrták.

6 A 18. század elején készült hímzések stílusa barokkba hajló. Egy évszázaddal későbbi a mintának vagdalásos hímzésű változata.

7 A szálszámolásos varrásmódnak megfelelően