Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

BATÁRI Ferenc: Az Iparművészeti Múzeum két aprómintás "Holbein"-szőnyege

I. számú szőnyegünk vörös alapszínével a zömében kék alapszínű "Holbein szőnyegek" sorában kivételnek tekinthető. A világosan komponált középmező, a rutinos rajz mélytüzű szinkompozícióval párosul. A bordűr szalagfonatának megoldása a 16. század első felére utal; rajzi és színbeli kvalitásai alapján, azonban a készítési időt a század első negyedére szűkíthetjük. A II. számú szőnyeg szokatlan épségben maradt fenn, csomózása magas, ezidáig minimális javításra szorult. A végeknél megmaradt az indító és záró szövött sáv. Felül a jobboldalon 40 centiméter szélességben teljesen eredeti formában maradi fenn: 2-3 centiméteres többszöri visszahajtással levarrva; szinte egyetlen tanuként arra, hogy hogyan dolgozták el a 16. században a szövőszékről levett szőnyegek végeit. A középmező kompozíciója szokatlan megoldású: az általában mellékmotívumként kezelt arabeszk rozetta (gül) lett a központi motívum, címek épségére, illetve teljességére törekedett készítője; míg az itt mellékesen kezelt gölt — valószínűleg a szövőszék szélessége adta korlátok miatt - a jobboldalon asszimmetrikusan csonkította. A Pinner-félc bordűr felosztás alapján a "D" csoportba sorolható, a kevés, nem kufi-írásból származtatható változatok számát gyarapítja. Szőnyegünk a típus 16. század közepei zárószakaszát képviseli, de ugyanakkor az arabeszkrácsos "Lorenzo Lotto" szőnyegek csíráit is felfedezhetjük rajta, c típusnál a göl elsatnyulásával az arabeszkrozcttából önállósuló rácsozat a minta lényege. A sajátos esztétikai értékeket hordozó, Európa több országában - így Itáliában, Németalföldön, Magyarországon - a helyi lakáskultúra részévé integrálódott keleti szőnyegekkel foglalkozó tudományág viszonylag fiatal és még számos alapprobléma megoldása áll előtte. Nyitott kérdés például a nagy csoportokon belül a korai emlékek közelebbi lokalizálása és megközelítően pontos datálása. A "Holbein" szőnyegek készítési helye is bizonytalan, a szokásos Us^ak-i származtatás kizárólag feltételezésen alapul. A lassan beinduló helyi levéltári kutatás talán megoldja ezt a problémát. A datálásban több a támpont: segít a minimális számban fennmaradt évszámos szőnyeg (ilyen "Holbein" nincs), az évszámhoz köthető képzőművészeti ábrázolás, a szőnyegekre később írt feljegyzés (ilyen "Holbeinen" nincs). Sokat ígér a struktúraanalízis, amelynek eredményét a még el nem készült, átfogó vizsgálati anyag egybevetésével kaphatjuk meg. Jegyzetek 1. Radisics, J.: Képes kalauz néhai Ipolyi Arnold nagyváradi püspök gyűjteményeihez. Budapest, é.n. (1887) 2. Csányi Károly, Csermelyi Sándor és Layer Károly közreműködésével: Erdélyi török szőnyegek kiállításának leíró lajstroma, Iparművászeti Múzeum, Budapest, 1914. 3. Végh, J. - Layer Ch.: Tapis Turcs provenant des églises et collections de Transylvanie, Paris é.n. (1925). 4. Csányi, K.: Magyar Szőnyegkedvelők Egyesületének régi keleti szőnyeg kiállítása az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeumban. Budapest, 1924. 5. Layer Károly, Mihalik Sándor és Csernyánszky Mária közreműködésével: Régi kisázsiai szőnyegek kiállítása, Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1935. 6. Layer Károly, Mihalik Sándor és Csernyánszky Mária közreműködésével: Régi Perzsa szőnyegek kiállítása, Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1936. 7. Csernyánszky, M.: Erdélyi szőnyegek, Szépművészet, 1944/1. Budapest, pp. 3-12. 8. Csernyánszky, M.: Az Iparművészeti Múzeum török szőnyege a XVI. század elejéről. Magyar Múzeum, 1945 1/1., Budapest, pp. 22-29. 9. Leltári száma: 8546; mérete: 115 cm x 189 cm; készítési technika: csomózott; láncfonál: gyap-