Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

MAROS Donka: Jegyajándék 1785-ből

3. Címerek a legyezőről 5. Részlet a hátlapról adatok. Az előbbi sziléziai eredetű család sarja, nevüket az oklevelek a XVI. században említik először. Az a legyező dátumát jó néhány évvel meghaladó feljegyzés, miszerint 1808-ban Kari Schmidel báró nyugállományú ezredesként Pozsonyban élt, a család valamely ágának pozsonyi kapcsolatainak vizsgálatához nyújthat támpontot, viszont a tárgyat illetően csak puszta feltételezésekre adhat indítékot.

4 Browne gróf ír származású ősei, katolikusok lévén, II. Jakab angol király bukása (1690) után kényszerültek emigrációba. A rokonság több tagja ragyogó katonai pályát futott be a kontinensen; vélhetően Philipp Georg Browne (1727-1803) császári és királyi altábornagy leszármazottja (egyik gyermeke?) lehetett a boldog vőlegény.

5 Róla, a bizonytalan ecsetvonásokkal megfestett, ám még így is karakterisztikus arcélén kívül, további felvilágosítást ad a legyezőkép. Öltözéke - a piros bélésű és kézelőjű fehér kabát alatt piros mellény, a nadrág sárga, a térdcsizma fekete - szerint a nehézlovasságnál, a Szász-Tescheni regimentben szolgált.

6 Az ornamentális részletmotívumok a hosszú hagyományra visszatekintő szerelmi szimbolika ekkorra már frázisokká vált köréből valók. A rózsák Vénusz virágai, az előlap vízparti vidéke Cythera szigetének távoli képzetét idézi, a kikötött csónak a hányattatások után révbe ért sors példázata és a pillangó maga is szerelmi jelkép. A legyezőkészítő bizonyára nem saját invenciója, hanem a Bécsben és Pozsonyban egyaránt közkézen forgó, czidáig ismeretlen, talán bécsi kiadású metszetek nyomán dolgozott.

7 A jegyesek arcvonásait esetleg miniatűr képmás segítségével tette hasonlatossá, több-kevesebb sikerrel. A készítés helyét pontosan feltünteti a szignatúra: in der eißernen Thür. Ez a pozsonyi levéltár irataiban gyakran előforduló megnevezés többnyire a gettóval összefüggésben bukkan föl. Pozsony zsidó lakossá-