Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)
VADÁSZI Erzsébet: Apafi Mihály tükre
József 29 ír a Magyar Iparművészet, illetve a Gyűjtő hasábjain. Radisics az Apafi tükröt török munkaként határozza meg és olyan emlékcsoportba sorolja, a Kincstár és a par exellence amateur gyűjtemények között, amely: "az utazás ötletéből jött létre, amelyet az illetők vásároltak hazájuktól távol, vagy hazatérve, hogy a messze vidékre való visszaemlékezést mintegy elősegítsék." 30 Utóbbi csoportba veszi be az Apafi tükröt is. Annak az Apafinak, akit a török szultán parancsolt ebesfalvi udvarházából Erdély trónjára, - jóllehet inkább a filozófia és a mechanika érdekelte, s órákban és olvasmányokban lelte inkább örömét-, a tatár kán fogságát saját bőrén megtapasztalva, az őt ugyan hatalomra segítő törökkel szemben sem lehettek illúziói; jó oka volt rá, hogy tükrébe nézve mindennap emlékezzék! Csányi Károlynak köszönhető, hogy az Apafi tükör napjainkra elkallódott tokjának felirata megőrződött, hiszen gondosan ránkhagyta azt a Vasvármegyei műtörténeti kiállítás katalógusában: "Batthyány Antóniagrófnénak, Petrechevich Horváth Lázár, 1840." Ma már az sem rekonstruálható, hogyan került a tükör Petrechevich Horváth Lázárhoz, a kolozsvári, majd marosvásárhelyi jogászhoz, aki Pesten, 1843-ban a Honderű c. lapot alapította. 31 A Batthyány család azonban sokáig ereklyeként őrizte c darabot, hiszen "Erdély régi művészeti emlékeinek kiállítására", - amely az Iparművészeti Múzeumban volt 1931ben - gróf Batthyány Lajos adta kölcsön e tárgyat, 32 amelynek egy időre ismét nyoma veszett, mígnem 1978-ban az Iparművészeti Múzeum Kővári Tibortól megvásárolhatta. Röviden ennyi és ilyen hézagos a tükör története. Nyitott kérdés marad triptichon formája is, bár elsőként megintcsak Radvánszky utal "oltár formájára" az 1710-es munkácsi tükör leírása kapcsán. A Berlinben, Szentpéterváron és Alexandrovo kolostorában őrzött 34 XVII. századi pravoszláv ikonok keretének formáját felidézve, bennünk is önkénytelenül felmerült a kérdés: eredetileg nem lehetett-e Apafi tükre is ikon? Nem lehetett-e a tükör helyén és a bemélyülő betétmezőkben a belső szárnyakon korábban kép? Szembeszökő ugyanis a belső szárny betétmezőinek szélén végigfutó szögsornyom. A mezők megmunkálatlan, vésőnyomokat is szabadonhagyó felületéből is arra következtethetünk, hogy talán valamivel korábban, festett fatáblákkal boríthatták és ezekkel eltakarhatták ezeket a betétmezőket, ahogyan ezt például a Sztroganov iskola házioltárkáin megfigyelhetjük, 35 aholis fent az Angyali üdvözlettel, Szentháromság ábrázolással, vagy az Angyalok megvendégelésével, központi helyen Máriával és a Gyermek Jézussal, vagy a Fiatal Jézussal, a szárnyakon angyalokkal és szentekkel, vagy Ószövetségi jelenetekkel találkozhatunk. A protestáns Apafitól távol állhatott e szentek világa. Nem véletlenül kerülhettek a tükrök a festett lapok helyére, hiszen Lipót tükrösét is igazi, becses, császári ajándéknak tartotta. S nemcsak nyugatról, keletről is kapott ajándékokat. Naplójából 36 tudjuk, hogy 1662-1686 között, fejedelmi udvarában huszonegy alkalommal fordultak meg a tatár kán követei, eleinte "régi gazdája szolgái", "Bécsben az némethez, a szent római császárhoz tartva..." vagy pusztán csak látogatás kedvéért, hogy az új kán változásokat bejelentsék. Mindig hoztak ajándékot általában lovat. Erről Apafi gondosan tájékoztat is minket, hiszen a lovat tartja a legtöbbre, különösen ha az felszerszámozott. Egyszer fordul elő, hogy az új tatár kántól "Aldergereitül csak levelet" hoz küldönce. Ezt is feljegyzi. Sajnos nem ír róla, de feltételezhetjük, hogy valamelyik tatár követjárás alkalmával kaphatta e különleges tárgyat, amelyen nevét és fogság-
