Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

BOBROVSZKY Ida: Három gótizáló ötvösmű Kecskemétről

A Magyar Nemzeti Múzeum Erdős Mihály - Bíró Erzsébet nevét viselő pohara 1631-ben, az athéni Bizánci Múzeum Szabó István feliratú pohara 1632-ben, a tószegi református egyház Mészáros Benedek nevével jelzett pohara pedig 1637-ben készült. A poharak több, össze nem illő darabból állnak. A felső rész talpaspohár szájrészét utánzó kuppa a száj körül futó vésett virágdíszes sávval, feliratokkal és évszámokkal, az alsó részen liliomos pártázattál. A pártázat sodrott drótkoszorún ül. A középső rész gótikus úrmutató vagy ereklyetartó részletének utánzata mérműves ablakokkal, tornyocskákkal, amit az ötvös fejjel lefelé dolgozott bele poharaiba. Ezt praktikus okokból tette, mert csak így tudta kialakítani a pohárformát, s biztosítani, hogy meg is lehessen fogni. Az alsó rész domborított díszítéssel ellátott nódusz és talp, a kettőt a gótizáló rész folytatásának szánt tag köti össze. A három pohár kivitelezése csekély eltéréseket mutat, a furcsa kompozíció mindháromnál azonos. A poharak révén némi betekintést nyerünk a szinte csak az írott forrásokból ismert Duna-Tisza közi civil nemesfém készletekbe, amelyekkel minden tehetősebb háztartás fel volt szerelve. E készletek a tőkebefektetés és a reprezentáció céljait egyaránt szolgálták, ezenkívül könnyen elrejthetők, elmenekíthetők voltak, szükség esetén pedig elajándékozhatok. A török hódoltság területén élők számára e szempontok különösen fontosak, tekintettel az átvonuló török hadakra, a különböző nemzetiségű fosztogatókra, a török közigazgatás időnként megjelenő tisztviselőire, akiket tanácsos volt megajándékozni, s előlük lehetőleg minden értéket elrejteni. A gótizáló poharak ismételt elkészíttetése a siker biztos jele. Nem kizárt, hogy szerencsés véletlen folytán - mint az Athénban talált pohár esetében - további példányai is előkerülhetnek. Civil használatukat a doná1. Cseh György: Pohár 1631. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum