Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

SZILÁGYI András: Az Esterházy gyűjtemény Cupidós násfájáról

J 1. Venus diadala. A perugiai Udienza del Cambio mennyezetét díszítő freskósorozat részlete. Perugino iskolájának munkája 1499-1507 között és iskolája művére - hivatkozunk, amely a 16. század elején készült, s a perugiai Udienza del Cambio mennyezetét díszíti.

2 A reneszánsz- és a barokk művészet egyik jellemző vonása, hogy a klasszikus mitológia némely alakjai, illetve témái - a beimük rejlő, immár közhely-szerű, általános jelentésen túl - sajátos, aktualizált üzenet hordozói lesznek. Példaként elegendő az olyan kompozíciókra utalnunk, mint Paulus Moreelse portréja 1630-ból (Szentpétervár, Ermitázs), amely Venus képében jeleníti meg Marie de Rohant, Chevreuse hercegnőjét.

3 A mitológiai témakör — nevezetesen a Venus diadala-téma - effajta feldolgozása a 16-17. század irodalmának megannyi jeles alkotásán tetten érhető. Szempontunkból ezúttal az előkelő házasságok ünneplésére íródott Epithalamium-költészet karakterisztikus emlékei érdemelnek figyelmet. A későhumanista, majd a barokk szépirodalom e sajátos műfaji csoportjáról elmondható, hogy a vékony és fiktív cselekmény jórészt különböző mitológiai alakok felvonultatására szorítkozik (utóbbiak közül a Venus prima tusához ritkán fér kétség). E művek túlnyomó része a korszak neolatin irodalmát gazdagítja, ám hatásuk igen széles körben, így, egyebek között a hazai barokk költészetben is kimutatható. Két nevezetes eseményt, illetve azok irodalmi megörökítését említhetjük példaként. Smart Mária (1542-1587) menyegzőjét - amely 1558. április 19-én köttetett Párizsban - veretes latin nyelvű ódában köszönti a francia Jean Dorat; e mű Lotharingia Vénusaként dicsőíti a tizennégy esztendős menyasszonyt.

4 Ettől időben s térben igencsak távol, 1664 őszén, Magyarországon zajlik egy, szintén nagy visszhangot kiváltó esemény: az emlékezetes murányi kaland, melyet Gyöngyösi István költeménye tett ismertté. E terjedelmes szépirodalmi mű Wesselényi Ferenc jegyesét, a murányi vár úrnőjét ünnepli, s címében Murányi Vénusként aposztrofálja hősnőjét, Szécsi Máriát.

5 E két alkalmi költemény sajátos, s némiképp "egymásra rímelő" megoldása - a mitológia istenasszonya földi alakot ölt, s az ünnepelt hősnő Venus képében fogadja az őt megillető hódolatot - többé-kevésbé jellemző a korszak közgondolkodására is. Hatása nem csupán irodalmi és képzőművészeti alkotásokon, de az előkelő menyegzők megannyi fényes külsőségében, s tárgyi emlékcin, így az eljegyzési, illetve esküvői ajándékok megformálásában is érvényesül. A műtárgy-ajándékozás gesztusa eleve, szükségképp egyfajta sajátos kapcsolatot teremt az ajándékozó és a megajánriékn/ntt között. E kapcsolat bensőségessé tételére, elmélyítésére kiváltképp alkalmas, ha az ajándék személyes használati tárgy - például egy nagyértékű pompás ékszer -, amely, "beszédes tárgy" lévén, világosan kifejthető üzenetet hordoz. Ilyen tárgyak közé tartoznak az eljegyzés alkalmával átadott becses ékszerek, közöttük is főként a násfa, a maga jelképes jelentésű figuráival. Mindez elsősorban az olyan darabokra, e típus olyan