Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

PÁSZTOR Emese: A Jancsika - egy 17. századi török lótakaró típus

nevű vczetcklováról így ír: "Egy szép vörös jancsík hátulját födözte,/Elnyúlt két ágával szügyét békötözte,/Arannyal az varró bőven ezüstözte,/Széleit el-vegyest gombkötő für­tözte." 40 Jancsikot említ "két elnyúlt ággal". Ilyen két ágú, egy darabos török takaróból két példány is ismert; az egyik takaró, bár­sonyból ún. catmabóX készült, s a 16. szá­zad végére datált, az athéni Benaki Múze­um gyűjteményében, 41 a másik, a budapesti Iparművészeti Múzeum Estcrházy-anyagá­ban található (6. kép). 42 Bár mindkeltő két­oldalt ívesen felszabott - akárcsak a három részből állók -, mégis csak feltételesen tart­hatjuk őket jancsikákwak, tekintve, hogy az utóbbit az Esterházy inventáriumok minden esetben cafragnak nevezik, igaz, az 1724-es említéskor azt is mellé írták pontosításként, hogy "mely Egészlcn a lovat bé födi". 43 Eh­hez hasonló bizonytalan típus meghatáro­zással másutt is találkozunk a Jancsika ese­tében, mind az egykorú forrásokban, mind a későbbi szakirodalomban. E bizonytalan­ságnak abban látjuk okát, hogy köztes he­lyet foglal el a ló-és nyeregtakarók közt. Nyeregtakarónak számít, mert a kengyelt szabadon hagyja, ugyanakkor a lótakaró kritériumának felel meg azzal, hogy a ló szügyét is takarja. Bármelyik típusa is le­gyen ez utóbbi (6. kép) a török lovat díszítő takarónak, pompás külseje után fogalmat alkothatunk a forrásokból oly jól ismert kö­ves jancsikokról is. Jegyzetek 1 Ezt példázza Bethlen Miklós: Élete leírása ma­gától c. önéletírásának Székely László lakodalmáról szóló részlete, (1677): "Bezzeg lovak, lóra való szerszámok és köntösök, szolgák és mindenből olyan készülete vala Székely Lászlónak, mint egy ezer ház jobbágyú grófnak. Meglátszik abból, mi­csoda jövedelme és kedvessége lett légyen a feje­delem előtt; "Kemény János és Bethlen Miklós mű­vei. A szöveget gondozta és a jegyzeteket készítette V. Windisch Éva. Bp., 1980 692. p. 2 A jelentősebb kiállítások katalógusai: A ma­gyarországi árvízkárosultak javára Budapesten gr. Károlyi Lajos palotájában 1876. évi májusban ren­dezett műipari és történelmi emlékkiállítás tárgyai­nak lajstroma. Készítették, Henszlmann Imre és Ba­bies Zsigmond, sajtó alá rendezte, Szalay Imre Bu­dapesten, 1876., Majláth Béla: A történelmi kiállí­tás kalauza. Bp., 1886., Magyar hadtörténelmi em­lékek az ezredéves országos kiállításon. Szerk, Szendrei János, Bp., 1896 (továbbiakban: Szendrei 1896) 3 A századfordulót megért egykori magángyűjte­mények az elmúlt száz év alatt elpusztultak, szét­szóródtak. Egy részüket hazai múzeumaink őrzik. Közülük a legnagyobb gyűjteménnyel bír a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Iparművészeti Múze­um, valamint a Magyar Hadtörténeti Múzeum. Az Iparművészeti Múzeum őrzi az egykori magyar fő­úri kincstárak közül egyedül fennmaradt - bár sú­lyos háborús sérüléseket szenvedett - gyűjteményt, az Esterházy család hercegi ágának közel három­száz darabos fraknói kincstárát. Az anyag jelentős részét kitevő nyergek és nyereg- ill. lótakarók, né­hány hasonló korú, de nem az Esterházy kincstárból származó takaróval együtt a múzeum Textil gyűj­teményében találhatók. 4 Nyeregtakaró: a nyereg alá, vagy a nyeregre terített, főként a ló hátát és farát díszítő takaró, mely kétoldalt a kengyelnél alább nem érhet. Ló­takaró: a ló egész testét - így a szügyét is - be­borító, eredetileg a zord időjárási viszonyoktól vé­dő, de díszként is alkalmazott takaró. 5 Vö. Kakuk, Susana: Recherches sur l'histoire de la langue osmanlie des XVIe et XVIIe siècles. Les éléments osmanlis de la langue hongroise. Bp., 1973. 114. p. (továbbiakban: Kakuk 1973)., Tiirkçe Sözlük. Szerk, Agakay, M.A. Ankara 1974 195. p. "Çultar: Eyerin ya da palanin üzerine örtülen kilim, halt gibi örtüsü." 6 VS. Tiirkçe Sözlük 1974 168.p. "Çaprak: Eyer örtüsü.", továbbá Sümer, Faruk: Türkler'de Atçtlîk ve Binicilik. In: Türk Dünyasí Arastirmalari 5. Is­tanbul, 1983. 75-76.p. 7 A leírások felsorolnak alapanyag szerint pl.: gránát (gyapjúszövet), bársony, vont arany (arany­szálakkal átszőtt selyemkelme), stb.; technika sze­rint: szövött, tűzött (hímzett), merőn tűzött, virágok­ra varrott, boglárokkal rakott stb. cafrangot, de megkülönböztetnek eredet szerint: magyar, török, lengyel és német-, továbbá fajta szerint: kármán-, tatár-, lengyel-, katona- és német nyeregre ill. nye­reg alá való cafragot is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom