Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

PÁSZTOR Emese: A Jancsika - egy 17. századi török lótakaró típus

ma rátét díszíti, közepükben IV. Mehmed szultán (1648-1687) monogramjával (tugra) ellátott hitelesítő jegy és 1058/1648 évszám olvasható (3. kép). Hasonló jeggyel ellátott, de évszám nélküli darabok maradtak fent a karlsruhei Badisches Landesmuseum anyagában (2 db),

30 valamint volt egykor a körmendi Batthyány-Strattmann gyűjteményben (4. kép).

31 Jelzés nélküli, aranyozott boglárokkal rakott, vörös bársony alapú ;<7A7CSí&-előlapot találunk még a krakkói Czartoryski gyűjteményben,

32 és egy egyszerűbb, aranyozott rézrátétes díszű, teljes jancsikot ugyancsak a karlsruhei anyagban.

33 Itt látható továbbá a páncél, azaz a ka race! jancsikok egy igen szép darabja is,

34 melynek egész felületét vörös bársonyra applikált, aranyozott és ezüstözött acéllemezek fedik, a bársonyt csak a keskeny összekötő szakaszon hagyva szabadon. Hasonló, bársony alapú, acéllemezekkel borított, de rozetta formájú, arany és ezüstszegecsekkel kivert takaró rajzát közli a cári kincstár 1853-ban kiadott albumsorozata, egy 1706-ból való, áttört díszű, aranyozott és ezüstözött lemezborítású változattal együtt.

35 A kuracel jancsikok egy másik, az eddigieknél sokkal egyszerűbb, vörös bőr alapon sodronnyal, más szóval láncszövettel borított és aranyozott-, ezüstözött rézlemezből kivágott, ill. préselt rátétekkel díszített darabja egykor a körmendi BatthyányStrattmann várban volt található (5. kép).

36 A Jancsik eredeti funkcióját nézve, vélhetően a ló testét védő páncélok egyik típusa volt, mely abban különbözött a teljes török lópáncéltól,

37 hogy szabadon hagyta a ló nyakát és fejét. A török források említenek a háború napjaiban viselt török lóöltözetek között "yancik

n-ot is, s itt valószínűleg a hadi célra készült, egyszerűbb, páncélozott ill. sodronnyal borított változatokra kell gondolnunk. Ezzel szemben a dúsan aranyozott, ezüstözött, hímzett, boglárokkal, vagy ékkövekkel kirakott jancsikokat, a 5. Török lótakaró félbehajtott oldallapja az egykori körmendi Batthyány-Strattmann gyűjteményből, 17. sz. (Archív fotó Szendrei J. nyomán) díszmeneteken felvonultatott pompás vezetékek öltözetei közt említik, rendszerint többet (pl. 7 ill. 9 darabot), pajzzsal, ill. tegezekkel együtt.

38 Úgy tűnik, hogy e pusztán reprezentatív darabok, mint az eredeti harci viselet megszelídült változatai, díszítésükben még megőrizték az eredeti páncélzat formajegyeit, bár védelmi funkciót már nem töltöttek be. A 3 részes jancsikok után néhány szót kell ejtenünk a forrásokban előforduló "két szárnyú", illetve az "egyes" jancsikokról is. Csak sejtjük, hogy "két szárnyú" alatt az előlap nélküli, csupán oldallapokból álló jancsikot értettek, amilyen IV. Murád szultán (1623-1640) lován látható az istambuli Topkapi Sarayi Müzesi gyűjteményében lévő, 1639-ben készült miniatúrán.

39 Hasonló feltételezésünk, hogy az "egyes" egy darabból szabottat jelent. Kőszeghy Pál gr. Bercsényi Miklós lakodalmát megörökítő költeményében (1695), Bercsényinek Barna