Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

FAJCSÁK Györgyi: Kínai sztúpa díszítése az i. sz. 7. századból

FAJCSAK GYÖRGYI KÍNAI SZTÚPA DÍSZÍTÉSE AZ I. SZ. 7. SZÁZADBÓL Ülő démonalak a Xiuding kolostor pagodájáról (Honan tartomány)

1 A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészed Múzeum kínai gyűjteményében található az az ülő démont ábrázoló falburkoló elem, amely egykor az Anjang közelében (Honan tartomány) fekvő Xiuding kolostor pagodáját díszítette.

2 (l.kép) Múzeumunk első igazgatója, Felvinczi Takács Zoltán vásárolta a csempelapot 1936-ban Pekingben

3

. A négyszögletes, mázatlan - démont ábrázoló - csempe 42.5 cm hosszú és 36 cm széles. A szürkés agyagból készített magas domborművet a pagoda falának egyik kőlapjára erősítették fel, és eredetileg két másik ábrázolással - egy szömymaszkkal és egy térdeplő démonnal - váltakozva díszítette a pagoda falának legfelső sorát. A csempe és a kőlap együttes vastagsága: 8,5-10,5 cm. A restaurált pagodáról készült felvételek egyikén látiiató a falak ereded díszítése. (2.kép) Ülő démon figuránk bokában keresztbetett lábait szorosan teste előtt tartva kuporog, úgy, hogy szinte szélfeszíd a szűk tér kereteit. Ülésmódja egyedülállónak számít az - eddig publikált - fennmaradt szörnyés démonábrázolások között. Sem a barlangtcmplomokban, sem a kőreliefckcn vagy a sírokban nem találjuk párhuzamát. Ugyanakkor feltételezhető, hogy a népszerű és elterjedt Maitréja bódhiszattva ábrázolások, melyek bokában keresztezett lábbal ábrázolják Maitréját, hatottak démonfiguránk ülésmódjának kialakítására. A keresztbe tett bokák, a térden nyugvó és az abhaja mudrába emelt kezek ritkán fordultak elő az a Tang-kor kezdetén, az i. sz. 7. század közepén, dc jellemző póznak számítottak az Északi Wci-korban (i. sz. 386534). Két híres Maitréja bódhiszattva szobor példázza ezt Lungmen barlangtemplomaiból, melyek ma a zürichi Rietberg Múzeum gyűjteményéhez tartoznak.

4 Egyikük (Lelt.sz. RCh 107.) padon ül, bokában keresztezett lábakkal. Bal kezét az őt őrző oroszlánok egyikének fején nyugtatja, míg jobbja abhaja mudrába emelkedik. A kemény szürke mészkőből készült szobrot az i. sz. 6. század elejére datálhatjuk (kb. i. sz. 520). Megformálását szigorú frontalitás jellemzi. A másik, kisebb méretű szobor (Lelt. sz. RCh 166.) az előzőtől alig különböző pózban helyezkedik el: bokában keresztezett lábak, abhaja mudrába emelt és varad a mudrába leengedett kezek jellemzik. A szobrot az i. sz. 5. század vége-6. század elejére datálják. Démonfiguránk testének megformálásakor különös figyelmet szenteltek az izomzat fölépítésének. Két erős, izmos karja és fedetien mellkasa az izomzat kifejező elrendezésével erőt és hatalmat sugároz, mégha anatómiailag mindez pontatlan és erősen eltúlzott is. Ez az a jellegzetes Tang- stílus, mely a testeket erőteljes, kifejező formákkal igyekezett ábrázolni, s amelyhez kitűnő analógiákat találunk a korabeli Vadzsrapáni és dvárapála ábrázolásokon. (3.kép)