Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

LÁSZLÓ Emőke: Magyar hímzett és selyemkárpitok a 16-17. századból

fejér dupla tafota német varrásos avagy árnyékvarrásos supcrlat öt darabban" - bizonyossá teszi, hogy itt árnyalt, tüfestéscs hímzésről van szó. A hímzések tervezésénél a levelzésekben és leltárakban is gyakran említett irott (rajzolt) vagy varrott példákat, ritkábban mintakönyveket használtak. Ez utóbbiakra példa a gróf Balassa Imre ingóságai között, Divány várában feljegyzett "...Madarakkal és Virágokkal bé iratot fejér könyv." (1670)

64

, vagy a Rákóczi árvák Munkácson maradt javai közt "Öt könyv, kibe fonnák vadnak" (1688)

65

. Mintarajzok csak elvétve maradtak fenn, közülük a legjelentősebbek Beuden Miklós kancellár feleségének, Rédci Júliának hímzésmintái (17. század vége).

66 A könyvek valószínűleg olasz vagy német mintakönyvek voltak. A hímzések készítői a fejedelmi és főúri udvarokba szegődtetett gyöngyfűzők és hímvarrók voltak. Munkácson az I. Rákóczi Györgynek készített Inventarium szerint (1634) volt pl. "Gcöng füzeo ház" "Geönglmvzcő Básüa"

67

. Bornemissza Anna fejeledcmné udvartartásában négy hímvarró, köztük egy bizonyos Muráni János dolgozott.

68 Teleki Mihály uzdiszentpéteri udvarházában (1679) "hímvarrónak való fedetlen ládát", gombkötőmesterséghez való eszközöket írtak össze.

69 Lippay György esztergomi érsek nürnbergi skófiumhímzőt telepített le Pozsonyba (1654)

70

, az Esterházyak kismartoni és soproni gyöngy fűzőkkel dolgoztattak, közülük, mint ez Esterházy Pál egyik leveléből (1668) kiderül, a kismartoni német volt, s kivágott minták alapján kellett virágokat és madarakat készítsen.

71 A példákat és neveket hosszan lehetne sorolni, a legfontosabb azonban az a tény, hogy Magyarországon a hímzők nem céhes keietck között, hanem megbízásra dolgoztak, s ez lehetővé tette egy-egy minta szélcsköríí elterjedésit. 27. Point de Hongrie hímzésű szuperlál és garnitúra. Château de Talcy, 17.sz. első lele 86