Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

LÁSZLÓ Emőke: Magyar hímzett és selyemkárpitok a 16-17. századból

szimmetrikus virágbokrot (21. kóp). Idegenszerűségét talán fokozza, hogy az egykor bíborvörös selycmapplikáció mára okkerszínűre fakult, így az erős kontúrok az amúgyis nagyon szabályos mintát keménnyé, mctszetszcríívé teszik. A terítő legközelebbi rokonai, elsősorban a virágbokor megformálása alapján, az osztrák és német hímzéskörben kcrcrshetők. Első, de csak kérdőjellel azonosítható leírása az 1685-ös fraknói inventáriumban található: "7. Kék aüacz ezüst fonállal varrott virágos szeönyeg ezeüst csipke rayta. Nr.l."

52 Az 1693-as latin nyelvű leltárban a következőket olvashatjuk: '10. Coperlura cx Atalico Cacnileo, fimbrys argentcis et lloribus omata".

53 A 17. század utolsó negyedében készült terítő hosszúkás formája alapján fölfüggesztett kárpit vagy asztalterítő lehetne. Véleményünk szerint ez utóbbi lehetett, hiszen a teljesen üres középmező nem jellemző a fal elé függesztett kárpitokra. Szuperlát és Thököly-címere

s ágyterítő A 17. századi magyar leltárakban a szuperlát megnevezés különféle függönyöket 18. A Kőry-Czohor címer 78