Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

FAJCSÁK Györgyi: Kínai sztúpa díszítése az i. sz. 7. századból

lakok nagyon jól megfeleltek új szerepkörükben, s ők lettek a buddhizmus őrző katonái. Elrettentő megjelenésük elóg ijesztő volt ahhoz, hogy érzékeltesse támadó és védelmező képességeiket. Ugyanakkor a kínai buddhista művészetben való ábrázolásuk merített a kétségkívül indiai eredetű művészi hagyományokból is. Feltételezhetjük tehát, hogy a Tang-kori művészet szörny- és démonábrázolásai egyszerre foglalják magukban az északi és a déli kínai művészet elemeit, valamint az indiai hagyományból származó hatásokat. ÖSSZEFOGLALÁS A Xiuding kolostor pagodájának építészeti elgondolása a sztúpaépítés indiai gyökereihez nyúlik vissza. Ugyanakkor egyszerre lükrözi a közép-ázsiai és a kínai hagyományokai is - a négyzet alaprajzú, egyszintes, piramidális telőzetű középázsiai sztűpaépületckét, valamint a kínai buddhista barlangtemplomoknál megfigyelhető elrendezést (központi tengelyen álló sztúpaoszlop) és dís/úcst (ívelt kerettagok a sztúpaoszlop fülkéi fölőtl stb.). A külső faldíszítés (gyémánt vagy rombusz formájú csempék) eredete KözépÁzsiában gyökerezhet (Kizil harlangtemplomai). Megtalálható ugyanakkor a minta kínai barlangtemplomban, Tunhuangban is (427. számú barlang). A rombusz alakú mezőket mennyezet- vagy háttérdíszítéseknél használlak, előbb dzsátaka-íötténetek, majd később önálló Buddhaábrázolások, virágdíszek, madarak, oroszlánok stb. megörökítésére és egymástól való cihatárolására. A rombusz, formájú mezők egy másik általános használatát láthatjuk a kínai barlangtcmplomokban a fülkéket vagy a főbb istenségábrázolásokat körülfogó frízeken. A Xiuding kolostor pagodájának külső falait borító díszítés jelentős iszlám hatást tükröz, jóllehet az iszlám hatás eredete és útja további kutatásokat igényel. A pagoda falain látható, mintaformákkal nyomott csempék használatára jelentős hatással voltak Honan és Senhszi tartományok népszerű kerámia termékei. Ezzel a technikával mázas és máz nélküli agyagedényeket is készítettek ezen a területen, különösképp Kunghszienben. A szömyalakok ábrázolása hosszú múltra tekint vissza a kínai képzőművészetben. Híres példákat ismerünk arról a vidékről is, ahol a Xiuding pagoda található. A közelben épült buddhista barlangtemplomok (Kunghszien, Déli és Északi Hsziangtangsan) jól ismert démon- és szömyalakjai hatottak a Xiuding pagoda faláról származó ülő démon figuránk megformálására, melyen ugyanakkor észrevehető a dél-kínai művészet befolyása is. A démonfigura szürke, máz nélküli, mintával nyomolt csempelapja elénk tárja az érett Tang-sdlus jellegzetes elemeit, például a feszülő izmok érzékeltetését, az egyénített arckifejezést, a kunkorodó hajat, a kidülledő szemeket és a díszítő vonalak ritmikáját. A korai Tang-korszak meghatározó szerepet töltött be a kínai művészetben két eltérő hagyomány egyesítésével: a buddhizmus jelentős befolyása alatt álló képzőművészet gyökeresen kínai tradícióit egyesítették a sinizált buddhista hagyománnyal, és megszületett az új stílus. Ez a kor a kínai buddhista művészet fénykora, melynek alkotásai követendő mintául szolgáltak az elkövetkező évszázadok mestereinek. Ülő démoni ábrázoló csempénk a virágzó Tang művészet első időszakát reprezentálja (i. sz. 7.század első fele), és rámutat a Tang-kor művészetének nagyon különböző forrásaira, amelyek együttesen olyan sok szép és nagy művészi értéket hordozó tárgy megszületését segítették elő.