Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

SZILÁGYI András: „Az Losonczi Antal mozsdója medenczéstől" - és az esztergomi Mátyás-kálvária

s közepén a főurak jövedelemszerzésének sajátos, új módjai, lehetőségei alakultak ki Magyarországon: nevezetesen a jelentős uradalmak zálogba adása, valamint az egyházi tizedek bérbevétele. Szempontunkból ezúttal az utóbbi a fontos, az a gyakorlat tehát, mely szerint az egyház - elsősorban az esztergomi érsekség, de némely püspökségek is - bizonyos birtokok, birtoktestek adóját bérbe adja olyan nagyhatalmú főuraknak, akik kellő eréllyel - ha kell, magánhadseregük felvonultatásával - képesek e tizedet behajtani. E megoldás mindkét fél számára igencsak előnyös volt. A zilált állapotú egyházmegyéknek, melyek korábbi szervezettsége jórészt felbomlott, aligha volt módjuk arra, hogy adóköveteléseiknek érvényt szerezzenek, a főurak pedig ily módon igen tetemes jövedelemre, haszonra lehettek szert. Számadásainak, regesztumának fennmaradt töredékei szerint Várday Pál érsek sűrűn és előszeretettel követte ezt az 1540-es években meglehetősen általános gyakorlatot.

12 Losonczy Antal pedig, akinek számos familiárisa volt, s gyorsan mozgósítható, ütőképes haderővel rendelkezett, kiváltképp alkalmas - tehát nemcsak hajlandó, de bizonyára képes is - lehetett arra, hogy bizonyos birtokok tizedét bérbe vegye. Csakugyan létrejött-e egy ilyen, valamely érseki birtok bérbevételérc feljogosító szerződés közte és Várday prímás között, s ha igen, akkor annak megkötésére épp 1548ban - esetleg röviddel azt megelőzően - került-e sor? E kérdést, adatok hiányában, je5. Losonczy Antal tálja (Jelenlegi állapot.)