Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)
SZILÁGYI András: „Az Losonczi Antal mozsdója medenczéstől" - és az esztergomi Mátyás-kálvária
3. Losonczy Antal kancsója (A jelenlegi, súlyosan roncsolt állapot az 1945. évi sérülés következménye.) 4. Losonczy Antal kancsója. (Részlel.) ja útmutatása értelmében - esetleg testamentumának rendelkezése szerint - járt cl akkor, amikor, 1589 márciusában a szóban forgó „ezüst marhákat", közöttük a Losonczy-kancsót és -tálat Várday Katának kiszolgáltatta. E lehetőség mellett szól egy további körülmény is. Nevezetesen az, hogy Szokoly Miklós nem tartozik Losonczy Antal és felesége leszármazottai közé. Ősei, s közvetlen felmenői jómódú középbirtokosok, meglehetősen kiterjedt, szerteágazó rokoni kapcsolatokkal. 7 Ám, a szórványosan fennmaradt források tanúsága szerint, aligha rendelkeztek olyan, igen tekintélyes vagyonnal, amely a hatoldalas jegyzékbe foglalt, közel negyven ötvösműben megtestesül, s amelyet az ifjú Szokoly Miklós 1589 előtt megszerezhetett, illetve apai ágon örökölhetett volna. Ez pedig arra utal, amit korábban mondottunk, hogy tudniillik nyilvánvalóan anyja, Várday Anna - vélhetően az ő rendelkezése - jogosíthatta fel őt arra, hogy a nagyszámú ezüstművet, közöttük Losonczy Antal kancsóját és tálját a nyolcesztendős Várday Kata részére „előadja". 8 Mindezek alapján valószínűnek tartjuk, hogy a nevezetes ötvösmű a Várday-vagyon részét képezte. Márpedig ha így van, akkor megengedhető az a feltételezés, miszerint korábban, pontosabban az 1550 körüli években Várday Anna apjának - s Szokoly V. Miklós nagyapjának -, Várday IV. Mihálynak a tulajdona lehetett. Őróla, e nagytekintélyű főúrról, megannyi jól jövedelmező uradalom birtokosáról jószerint csupán annyit tudunk, hogy részt vett a mohácsi csatában, s 1552 után halt meg, továbbá,