Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

STURCZ János: Maróti Géza pályaműve a Rockefeller Centerhez

32. J.W. Goethe: Antik és modern, Budapest, 1981. 703. o. Ford.: Tandori Dezső 33. Kora keresztény reminiszcenciákat idéz a „Care" és az „Awakening" csoport orans tartása, valamint a kútnál, illetve a forrásnál ivó galambok és szarvasok motívuma is. Maróti hagyatékából kötegnyi ókeresztény mű után készült rajz került elő. 34. „Ahogy szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram." (Zsolt 42,2) 35. A forrás az Orpheusz-mítoszban a halálát sirató természet jelképe, amikor még a sziklák is könnyeiket hullatják, s ettől a folyók is megduzzadnak. (Halála évfordulóján különösen a Rhodope szirtjei siratják újra meg újra.) 36. Játékával lecsillapította a tengert (Philostr. imag. 2,15), megvigasztalta a minyaiakat Hercules távozásakor (Val. Flacc. 4,85). 37. Almot varázsolt énekével az aranygyapjút őrző, örökké éber sárkányra (Orph. Arg. 94—1008), s elvonta figyelmét, míg az Argo a vízbe ereszkedett. (Val. Flacc. 1,187) 38. L. Bunuel: Utolsó leheletem, Budapest, 1989. 76. o. 39. Kettejük mítoszában két motivikus egyezés figyelhető meg. Az egyik, hogy Siegfried is megpróbálkozott a madarak dalának utánzásával, s a sárkányvér hatására ő is képessé vált megértésükre. A másik, hogy mindketten harcoltak a sárkánnyal a szimbolikus aranyért; Siegfried a Ringért, Orpheusz az aranygyapjúért. (Csak míg a germán hős fegyverével, a hellén lantjával harcolt.) 40. Ezt a fejük felett megjelenő ideálvárostervekhez, illetve Mennyei Jeruzsálem ábrázolásokhoz hasonló London- és Washington-látképek jelzik. (Maróti élete végén sokat foglalkozott az ideális város és az elsüllyedt Atlantisz problémájával. Utóbbi rekonstrukciós tervén Dürer idáivárostervei befolyásolták.) Az új és a régi város szembeállításában nyilván szimbolikus ellentétet képez a forrás vize (Elet) és a Walhalla tüze (Halál). 41. Wagner alakja jogosan idéződik az általa imádott Beethoven mellé. O is a romantikus, titáninak tekintett művészek típusába tartozik, ő is több mint művész, s köréje is egy egész szekta szövődött, melynek alapítója, istene és főpapja volt egy személyben. Első periódusában ő is a démosz zeneszerzője, s zenéje is dionüszoszi vonásokat mutat, akárcsak Orpheuszé. Mint zenész-költő-építészdíszlettervező egy egész univerzumot kívánt létrehozni, s az általa inspirált Gesamtkunstwerk törekvéseknek vizuális téren leszármazottja Maróti is. (Lykától kezdve valamennyi méltatója az összes művészeti ágban való jártasságát emelte ki.) Wagnertől ered Maróti másik fontos vonása, a mítoszok szabad keverése és hatására fordult a szimbolizmusban megkülönböztetett figyelem a zene és a mítoszok felé. Ez művészünkre is befolyással volt. 42. Lehunyt szemek, extatikus arckifejezés, magány, állatokkal jelzett természetközelség. (Ld. W. Hofmann: i.m. 130 skk.) 43. Az egyiptizálás nagyon népszerű volt az amerikai art decóban (ld. Chrysler Building), de tömegterméken (pl. Neferti ti-fejes ékszerek) és a tömegkommunikációban is. (Ld. pl. az első Cleopatra film, 1934-ből, Cecilé B. de Mille kitűnő art decós jelmezeivel.) Előzményei Marótinái - más jellegű archaizálásfajtákkal együtt - a Cranbrook School reliefjein figyelhetők meg. 44. A szikla-motívum a romantika óta a nagy emberek tragikus magányának szimbóluma. Ld. CD. Friedrich: Vándor a ködtenger fölött, 1818k.; EM. Brown: Manfréd a Jungfrau ormán, 1841; F.: Rude: Napóleon halhatatlanságra ébred 1847; J. Martin: Az utolsó ember, 1849; P. Delaroche: Napóleon Szent Ilona szigetén, 1852; LE. Millais: J. Ruskin, 1853—54; A. Rodin: A Gondolkodó, 1879—1900. 45. A klasszikus ábrázolásokon Orpheusz feje fölött is gyakran jelenik meg az isteni erőt sugárzó kitárt szárnyú sas, s Maróti egyik előkészítő tervén is így szerepel, s csak később került helyére a Walhalla. 46. Bár, az őt körülvevő csillagokkal pettyezett űr is a sziklacsúcshoz köthető magasság, magány romantikus közhelyeit idézi. Prométheusz, az isteni tudás emberek felé közvetítője, jogosan jelenik meg az elektromos információközlést szimbolizáló alkotáson, Maróti attribútumait a kép más pontjain is elrejtette. (így pl. a szikla a Szunnyadó Állapot alatt, míg a bilincs a Gondolkodó alakjának jobb lábán jelenik meg.) 47. A két hérosz a tágabban vett századforduló, Maróti művésszé formálódásának idején került a szimbolista és szecessziós művészet leggyakrabban ábrázolt alakjai közé. Orpheusz az 1890-es években, különösen a francia-belga szimbolizmusban vált a szerelem, az emberi és főleg a költői sors tragikusságának és a művészi kreativitás legyőzhetetlenségének szimbólumává. (Ld. Moreau; 1865, Delville; 1893, Redon; 1913—16, Rodin; é.n., Heining Ferenc; 1904 k.) Maróti tervének korában 1920—40 k. Orpheusz újra népszerű lett, különösen az irodalomban. (Rilke: Orpheus-szonettek; 1923, Cocteau: Orpheus; 1931, de ld. még Gide, Anouilh, Göll, Jouvc műveit is.) Az amerikai művészetben Maróti legközelebbi párhuzama C. Milles: Orpheusz-kútyd (1938), mely ugyanabban a Crandbrook School-beli kertben áll, ahol az ő művei is. (21. kép) Maróti inspiráló forrásául szolgálhattak még