Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

STURCZ János: Maróti Géza pályaműve a Rockefeller Centerhez

nak és az art deco egyik alaptörekvésének, a tradicionális és modern formák összekapcsolásának. A klasszicizálás mindig is kitűnő eszköze volt a hatalmi reprezentációnak. A görög titánokkal Maróti is mitizálja a multimédiát és tulajdonosait, de jól alkalmazkodik ahhoz a szélesebb amerikai szemlélethez is, amely mindent, ami régi, vagy ami az európai mítoszokba csomagolva jelenik meg, feltétlen csodálattal és nosztalgiával övez. Az sem véletlen, hogy Maróti éppen Orpheuszt és áttételesen Prométheuszt idézte meg a görög mitológia alakjai közül. Ok ugyanis már az ókorban is a kézművesek, a démosz istenei, a technika, a munka szimbólumai voltak. így jól illenek az amerikai indusztriális társadalom hiperaktív szemléletéhez. A tárgyalt művön is ők a már említett új, demokratikus embertípus és rend szimbólumai, akiknek földi követői, a munkásság és az értelmiség együttesen menetelnek egy új jövő, a Rockefellerek által finansziált világ megvalósítása felé.

47 ÚJ VALLÁS — BÖLCSESSÉG Az eddig elemzett szimbólumokkal szemben a most következők jóval szűkebb és nehezebben konkretizálható jelentést hordoznak. így például bizonytalan a két allegorikus nőalak jelentése. A mellettük olvasható felirat

48 szerint a rádiósugarak hordozta információközvetítéssel és a tudás fogalmával kapcsolhatók össze, talán a Jelen-Múlt csoport által sugárzott ismeretek két formáját, a racionális és a vallásos tapasztalatot képviselik. A Bölcsesség figurájában három klasszikus istennő vonásai keverednek. Egyrészt a bölcsesség hagyományos megszemélyesítőjéé, Minerváé, azaz Páliász Athénéé. Két fő ábrázolásmódja, az archaikusabb, ülő, ú.n. Poliász-típus és az újabb, harciasabb, fegyveres, álló-lépő változat, az ú.n. Palladiumtípus közül Maróti az utóbbit használta fel. Csak attribútumait cserélte ki; az Athéné jobbjában szokásos dárdát villámra, a baljában használatos pajzsot könyvre. A villámköteg általában Zeusz attribútuma, de összhangban áll Athéné mítoszával is, aki eredetileg a viharfelhőből kirobbanó villám megszemélyesítője volt, és születésekor is így pattant ki Zeusz fejéből. Marótinái a mennykőcsomó egyaránt utalhat a kipattanó gondolatra, információra és a tudást továbbító rádiót, tévét éltető elektromosságra is. Páliász Athéné harmadik attribútuma jellegzetes sisakja, melynek közepén egy szfinx, két szélén egy-egy szárnyas pegazus jelenik meg. Maróti eltünteti a sisakot és az állatokat, s csak a szárnyakat hagyja meg, s ezzel egy másik allegorikus nőalakot, Poeticát idézi föl. Ót szokás halántékából kinőtt szárnyakkal (a gyorsröptű gondolat jelképével), égszínkék, csillagokkal (!) díszített ruhában, kezében babérkoszorúval és hárfával ábrázolni. A figura könnyedsége, légiessége - melyet a nyúlánk testforma mellett a szélfútta drapéria és a fél lábbal gömbre támaszkodó tartás jelez - a római császárkultuszból származó győzelemistennőre, Victóriára emlékeztet, akit szintén gömbön állva, onnan felemelkedve, kezében koszorút tartva jelenítenek meg. (vö: Dürer: Nagy Fortuna, 1500—01). Az azonos külsejű Új vallás alakját csak a kezében tarott homokóra különbözteti meg társnőjétől, amely a klasszikus ikonográfiában a Halál és az Idő attribútuma, s a Vanitas képeken és a Szt. Jeromos-ábrázolásokon is a földi dolgok mulandóságára utal. Itt talán csak a szunnyadó állapotban levő emberiséget figyelmezteti a múló időre, a „time is money" elvére és a gyors reakció kulcsszerepére.

49