Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

RENNER Zsuzsanna: Baktay Ervin, mint művészettörténész és muzeológus

Hopp Múzeumban volt kiállítva. Míg ez a kiállítás a vidéket járta, azalatt 1953-ban Baktay egy Hátsó-India és Indonézia művészetét bemutató kiállítást rendezett. Az utolsó kiállítás, amelyben Baktay munkatársként részt vett, a múzeum alapítása 40. évfordulója alkalmából rendezett „Ázsia művészete" kiállítás volt 1959-ben. Baktay Ervin egész pályafutása során, művészettörténészként és muzeológusként, tanárként és íróként, mindvégig arra törekedett, hogy India sajátos kultúráját, s benne elsősorban India művészetét közvetítse közönsége, olvasói, tanítványai felé. Életműve azt bizonyítja, hogy az indiai művészettörténet tudományos igényű és felkészültségű kutatása, India megismertetése és megszerettetése az érdeklődők szélesebb táborával egyaránt fontos volt számára. Személyiségében a tudományos, a művészi és az írói hajlamok az India iránti sorsszerű vonzalommal ötvöződve hozták létre a magyar indológia eme legszincsebb alakját. Kollégájának és barátjának, Felvinczi Takács Zoltánnak igaza lehetett, amikor azt írta, hogy Baktayt a végzete ragadta Indiába

11

. Úgy tűnik, az volt a karmája, hogy festői pályafutása megszakadjon, s művészi tehetsége is feloldódjon abban, amit mindenki másnál ihletettebben művelt: India átélésében, megértésében és megismertetésében. 23. Nő madarakkal. Rádzsput iskola pahári ága, Bászóhli, 18. század. Papír, vízfestés. 21,7x13,4 cm Hopp Ferenc KMM. Ltsz.: 59.77