Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)
FERENCZY Mária: A modernizáció megjelenése a századeleji kínai ábrázolásokon
39. EBERHARD: 269. old. (sajnos, forrásmegjelölés és hivatkozás nélkül) említi a szerencse istenének egy ábrázolását, amelyen az istenség a napot tartja a kezében, és az így kifejezett szójáték feloldása nála is: Rövid idő alatt fényes karriert! 40. A ruha a nyomott kontúrok rajza szerint mandzsu szabású, a festés viszont régiesebb, középen záródó köntössé „alakította át" — ez számított elegánsabbnak a köztársaság első éveiben. 41. A kínai mesebeli egyszarvú. A négylábúak ura, megjelenése a régiségben nagy bölcs vagy uralkodó születésének előjele. A néphitben a bőséges gyermekáldást is jelképezi: ő hozza a gyermekeket. — Itt jelképezheti a vízi és szárazföldi lények szövetségét. (V. ö. CHAVANNES: 17., 75. old.; EBERHARD: 68—70. old.; WILLIAMS: 413. old.) 42. Sajnos, számomra nem hozzáférhető. 43. Azonos jelzés: e leírás 6. és 16. képén (Bőséges gyermekáldást jósló mágikus kép, Európaiak vadászata), továbbá CHPP 1988: 71., 91. sz. 44. Magyar fordítása: Klasszikus kínai elbeszélések. Fordította CSONGOR Barnabás és mások. Európa Könyvkiadó, Bp. 1962. 91—144. old. A megfestett jelenet leírása: 116. old. 45. Az ellesett vonalvezetés csak utánzás, nem támaszkodik a megfelelő képszerkesztési módszerek ismeretére: az összetartó vonalak meghosszabbításai nem egyetlen enyészpontban találkoznak. Az előadás színhelye, az udvar a kép európai nézői számára ettől kulisszaszerú'vé válik. 46. Színpadi jelenetek különböző stílusban, a színjátékok forrása azonban mindenegyes esetben az említett könyv, Az igazságos Si bíró esetei. 47. Azonos jelzés: JANG-LIU-CING: 5. sz. 48. Pekingtől északnyugatra a XIX. század utolsó negyedében jött létre az új császári Nyári Palota, a Ji ho jüan. Máig fennmaradt formáját 1888— 1894 között nyerte el, amikor az özvegy császárné, C'e-hi kívánságai és rendeletei szerint építették át, a hatvanadik születésnapjára készülve. V. ö. BLAND, J. O. P—BLACKHOUSE, E.: China under the Empress Dowager. Heinemann, London 1911. 167—169. old. — Képünkön a terjedelmes felirat bevezetőjéből kiderül, hogy a Ji ho jüan a hatvanadik születésnap alkalmából készült, a továbbiakban a szöveg hosszan méltatja a palota pavilonjainak és kertjének szépségeit; ennek fordításától, terjedelmi okokból eltekintünk. 49. A lampionon: Határtalan hosszú életet (kívánunk) a császárnak! (Seng sou wu kiang). A táblákon: Boldogságot kívánnak hivatalbéliek és közrendűek! (Kuan min csu kia). 50. A hatvanadik születésnap különlegesen fontos: a kínai időszámítás hatvanéves ciklusokból áll, aki betölti a hatvanadik évét, új ciklust kezd, mintha nálunk új évszázadba lépne. 51. A festmény publikálásának nem akadtam nyomára. — Megemlékezik a nagy eseményről BRANDT, M. von: Der Chinese, in der Öffentlichkeit und der Familie, wie er sich selbst sieht und schildert Verlag von Dietrich Reimer, Berlin, é. n., 18—19. old. Az ott közölt metszetes reprodukció eredetije lehet, hogy e föltételezett tekercsképnek egy másik részlete. — A ceremónia és a külsőségek elképzelését segíti egy későbbi születésnap leírása: CARL, Katherine A.: With the Empress Dowager of China. The Century Co. New York 1907. 195— 198. 52. Terjedelmes felirata az alapvető foglalkozásnak tekintett földművelő munkát és az idillinek bemutatott földműveséletet méltatja a hagyomány szellemében — teljes közlésétől terjedelmi okokból el kell tekintenünk. 53. Azonos jelzés: POMMERANTZ-UEDTKE 39., 47. és 51. old.; JANG-LIU-CING 1., 7. és 15. sz. 54. Külön tanulmányt érdemelne a mindennapi élet eszközeinek, a kép tárgyi világának bemutatása a kőből készült, favázas (és az újkó'kortól máig használatos) nyomtatóhengertől a ma is minden falusi udvarban látható kézimalmon vagy a ritka régi védőládán át a jobboldalt lent, a kisgyerek kezében lévő kis nyeles kézidobig. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy a vetó'láda a századforduló „modern" mezőgazdasági eszközei közé tartozott, ezért a képen a gazdagság jelképe, csakúgy, mint a kétkerekű öszvérfogat. 55. A festetlen metszetet: a fekete dúccal nyomott kontúrokat és feliratot reprodukálja. Sajnos, forrását nem említi. 65. Kína nevének két írásjegye közül az egyik archaikus írásjegyváltozat, a másik viszont olyan vulgáris alak, amelyet később az írásreform nem legalizált. 57. Azonos jelzés: CHPP 1988: No. 128. A Kínai Köztársaság 1912—1928 között használatos zászlaja ötsávos volt: vörös a mandzsu, sárga a kínai (han), kék a mongol, fehér a kínai muszlim (hui) és fekete a tibeti nemzetiség) jelképeként (V. ö. WILHAMS, 190 és a hátsó borító belseje). A két kis zászló sávjai nem felelnek meg ennek az előírásnak: a festő a fehér sávot, a gyász hagyományos színét egy-egy ecsetvonással az élet vörös színére változtatta a gyermekek kezében — az ő számára ennek volt értelme egy újévi képen, amelynek részleteiben is jó előjeleket kellett tartalmaznia. 59. A többi hölgy frizurája egyszerűbb, hagyományos szabású öltözetük egy része pedig csíkos és kockás, azaz a hagyományos kínai ízléstől idegen mintájú kelméből készült A szivarozó férfi ruhájának viszont a szabása idegen, csakúgy, mint a