Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

FERENCZY Mária: A modernizáció megjelenése a századeleji kínai ábrázolásokon

39. EBERHARD: 269. old. (sajnos, forrásmegje­lölés és hivatkozás nélkül) említi a szerencse iste­nének egy ábrázolását, amelyen az istenség a napot tartja a kezében, és az így kifejezett szójáték felol­dása nála is: Rövid idő alatt fényes karriert! 40. A ruha a nyomott kontúrok rajza szerint man­dzsu szabású, a festés viszont régiesebb, középen záródó köntössé „alakította át" — ez számított ele­gánsabbnak a köztársaság első éveiben. 41. A kínai mesebeli egyszarvú. A négylábúak ura, megjelenése a régiségben nagy bölcs vagy ural­kodó születésének előjele. A néphitben a bőséges gyermekáldást is jelképezi: ő hozza a gyermekeket. — Itt jelképezheti a vízi és szárazföldi lények szö­vetségét. (V. ö. CHAVANNES: 17., 75. old.; EBER­HARD: 68—70. old.; WILLIAMS: 413. old.) 42. Sajnos, számomra nem hozzáférhető. 43. Azonos jelzés: e leírás 6. és 16. képén (Bő­séges gyermekáldást jósló mágikus kép, Európaiak vadászata), továbbá CHPP 1988: 71., 91. sz. 44. Magyar fordítása: Klasszikus kínai elbeszé­lések. Fordította CSONGOR Barnabás és mások. Európa Könyvkiadó, Bp. 1962. 91—144. old. A megfestett jelenet leírása: 116. old. 45. Az ellesett vonalvezetés csak utánzás, nem támaszkodik a megfelelő képszerkesztési módsze­rek ismeretére: az összetartó vonalak meghosszab­bításai nem egyetlen enyészpontban találkoznak. Az előadás színhelye, az udvar a kép európai nézői számára ettől kulisszaszerú'vé válik. 46. Színpadi jelenetek különböző stílusban, a színjátékok forrása azonban mindenegyes esetben az említett könyv, Az igazságos Si bíró esetei. 47. Azonos jelzés: JANG-LIU-CING: 5. sz. 48. Pekingtől északnyugatra a XIX. század utol­só negyedében jött létre az új császári Nyári Palota, a Ji ho jüan. Máig fennmaradt formáját 1888— 1894 között nyerte el, amikor az özvegy császárné, C'e-hi kívánságai és rendeletei szerint építették át, a hatvanadik születésnapjára készülve. V. ö. BLAND, J. O. P—BLACKHOUSE, E.: China under the Empress Dowager. Heinemann, London 1911. 167—169. old. — Képünkön a terjedelmes felirat bevezetőjéből kiderül, hogy a Ji ho jüan a hatva­nadik születésnap alkalmából készült, a továbbiak­ban a szöveg hosszan méltatja a palota pavilonjai­nak és kertjének szépségeit; ennek fordításától, ter­jedelmi okokból eltekintünk. 49. A lampionon: Határtalan hosszú életet (kívá­nunk) a császárnak! (Seng sou wu kiang). A táblá­kon: Boldogságot kívánnak hivatalbéliek és közren­dűek! (Kuan min csu kia). 50. A hatvanadik születésnap különlegesen fon­tos: a kínai időszámítás hatvanéves ciklusokból áll, aki betölti a hatvanadik évét, új ciklust kezd, mint­ha nálunk új évszázadba lépne. 51. A festmény publikálásának nem akadtam nyomára. — Megemlékezik a nagy eseményről BRANDT, M. von: Der Chinese, in der Öffentlich­keit und der Familie, wie er sich selbst sieht und schildert Verlag von Dietrich Reimer, Berlin, é. n., 18—19. old. Az ott közölt metszetes reprodukció eredetije lehet, hogy e föltételezett tekercsképnek egy másik részlete. — A ceremónia és a külsőségek elképzelését segíti egy későbbi születésnap leírása: CARL, Katherine A.: With the Empress Dowager of China. The Century Co. New York 1907. 195— 198. 52. Terjedelmes felirata az alapvető foglalkozás­nak tekintett földművelő munkát és az idillinek be­mutatott földműveséletet méltatja a hagyomány szellemében — teljes közlésétől terjedelmi okokból el kell tekintenünk. 53. Azonos jelzés: POMMERANTZ-UEDTKE 39., 47. és 51. old.; JANG-LIU-CING 1., 7. és 15. sz. 54. Külön tanulmányt érdemelne a mindennapi élet eszközeinek, a kép tárgyi világának bemutatása a kőből készült, favázas (és az újkó'kortól máig használatos) nyomtatóhengertől a ma is minden fa­lusi udvarban látható kézimalmon vagy a ritka régi védőládán át a jobboldalt lent, a kisgyerek kezében lévő kis nyeles kézidobig. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy a vetó'láda a századforduló „modern" mezőgazdasági eszközei közé tartozott, ezért a ké­pen a gazdagság jelképe, csakúgy, mint a kétkerekű öszvérfogat. 55. A festetlen metszetet: a fekete dúccal nyo­mott kontúrokat és feliratot reprodukálja. Sajnos, forrását nem említi. 65. Kína nevének két írásjegye közül az egyik archaikus írásjegyváltozat, a másik viszont olyan vulgáris alak, amelyet később az írásreform nem legalizált. 57. Azonos jelzés: CHPP 1988: No. 128. A Kínai Köztársaság 1912—1928 között hasz­nálatos zászlaja ötsávos volt: vörös a mandzsu, sár­ga a kínai (han), kék a mongol, fehér a kínai musz­lim (hui) és fekete a tibeti nemzetiség) jelképeként (V. ö. WILHAMS, 190 és a hátsó borító belseje). A két kis zászló sávjai nem felelnek meg ennek az előírásnak: a festő a fehér sávot, a gyász hagyomá­nyos színét egy-egy ecsetvonással az élet vörös szí­nére változtatta a gyermekek kezében — az ő szá­mára ennek volt értelme egy újévi képen, amelynek részleteiben is jó előjeleket kellett tartalmaznia. 59. A többi hölgy frizurája egyszerűbb, hagyo­mányos szabású öltözetük egy része pedig csíkos és kockás, azaz a hagyományos kínai ízléstől ide­gen mintájú kelméből készült A szivarozó férfi ru­hájának viszont a szabása idegen, csakúgy, mint a

Next

/
Oldalképek
Tartalom