Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

FERENCZY Mária: A modernizáció megjelenése a századeleji kínai ábrázolásokon

suk döntő mértékben hagyományos, mert még be kell tölteniök a hagyományos szerepet: megjeleníteni az isteneket, mágikus jókívánságokkal körülvenni és óvni a családot, és egyúttal felékesíteni házat az ünnepekre. Az elemzés azonban arra is adott példát, miként jelennek meg e hagyományban a környező világ változásának elemei a témaválasztásban, az ábrázolásmódban, a jelképek alkalmazásában, a funkció alakulásában és az előállítás módjában. Szembeötlő a tematika bővülése: a hagyomány szellemében megkomponált istenábrázolások (A Házitűzhely Istene) és a magas művészet hagyományaival kimutatható kapcsolatot tartó képek (Császári születésnap, Pásztorfiú és Szövőlány, Barackünnep) mellett már többségben vannak a gazdagon variált mágikus jelképek és a kései, vulgáris irodalmi témák. A mágikus képek közül az egészen a hagyomány szellemében megkomponált darabok is jellegzetesen késeiek. A bőséges gyermekáldást jósló kép kivételével ugyanis az összesét túlzsúfolták jelképekkel. Ennek világos példája A rangos fiúutódot jósló kép, egymásba bonyolított szójátékaival. Sőt, a Minden Lelkek Urának oltára sem kivétel: az antropomorf istcnábrázolás mellőzése miatt leginkább archaikusnak tetsző újévi képen az oltár tábláját tömérdek szimbolikus dísz veszi körül, ezek összezsúfolásának és az összes áldozati kötelezettség teljesítését egyszeriben lehetővé tevő, tehát „takarékos" (takarékos vásárlóknak szánt) oltár megfestésének akkor volt értelme, csak akkor kerülhetett rá sor, amikor a műhelyek gazdáinak a forgalom hanyatlása miatt már a nagyon szegény vásárlóközönségre is gondolniok kellett, vevőkörük bővítése céljából.

63 A mágikus témákat nem egyszerűen variálja, hanem sajátos, naiv hagyományteremtő gesztussal tovább bővíti A család felemelkedését jósló mágikus kép. Az elbeszélések és színjátékok megjelenítése a múlt század folyamán vált igazán népszerűvé, előbb a színházi előadáshoz erősebben kötődő megfogalmazásban (képeink közül ezt a formát követi A gyöngyös ing jelenete), a múlt század vége felé egyre tarkább változatosságban, részletező környezetrajzzal, tájképi háttérrel, egyre nagyobb arányban merítve a kései hagyományból és a vulgáris irodalomból, összeszőve mítoszt és mesét, mesét és regényt, regényt és színjátékot. Képeink közül ezt példázza a Mesés jelenet kilenc szereplővel: a tájképi háttér előtt a regény- és mesealakok színpadi kosztümökben jelennek meg. Az is világos ugyanakkor, hogy még mindig nem a történet illusztrálása a kép feladata, hanem az ünnep teljessé tétele a hozzá tartozó színielőadás idézésével és az ugyancsak elengedhetetlen mágikus védelmet és pozitív jóslatot asszociáló történetek vagy képi elemek ábrázolásával. Az utóbbiak a mindennapi élet világához is közelítik az újévi képeket (akkor is, ha a színjáték a valóság égi mása volt is), és utat nyitnak a zsánerképek megjelenése felé. A képeinken megjelenő mindennapi élet korántsem köznapi: a klasszikus hagyomány szerint a társadalom életének két alapkövét képezi a földművesek munkája (az élet fenntartója — ld. A földművelés dicsérete című képet), valamint a császár élete (a mágikus világrend fenntartója — ld. a Császári születésnap című képet).

64 E zsánerképek (és a tájképek) megjelenésétől már néhány lépés elvezet a tematika olyan bővüléséhez, amely az újévi képek formájában jelenik meg, de túllépi azok eredeti használati körét, és népnevelő (később reklámcélokat szolgáló) plakát, színházi plakát, egyfajta könyvillusztráció, továbbá politikai röplap lesz belőle. Erre az átmenetre remek példa A modern gazdagság kincsei, amely bizonyíthatóan újévi kép, de már — ugyancsak bizonyíthatóan — népnevelő plakát is. Ezek között az átmeneti típusú képek között van