Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)
FERENCZY Mária: A modernizáció megjelenése a századeleji kínai ábrázolásokon
Jelzése nincsen. Technikája: dúcnyomás fekete, sárga, kék, (végül a kézi festés fölött) arany színnel; kézi festés sárga, narancsvörös, (lilás) vörös, zöld és kék színnel. Állapota: sárgás papírja kissé foltos; Magyarországon — szakszerűtlenül — fölkasírozták. Tárgya: a szimmetrikus kompozíció gazdagon díszített oltárt ábrázol: hat vékony oszlop tartotta tető alatt, kis korláttal körülvett emelvényen, lótusztalapzaton áll a kékzöld-arany keretes narancsvörös színű sztélé az istenség arany írásjegyekkel írott nevével. Előtte kétoldalt négyszögletes talapzaton egy-egy pöttyös oroszlán, közöttük virágdíszes kőlapok. Az oszlopokra kék sárkányok tekerednek, testük mellett apró színes felhők lebegnek. A sztélé kél oldalán két tarka főnix. A párkányról két nagy bojtos lampion lóg alá, kétoldalt pedig hosszú lampionfüzérck, melyeken öt kicsi lampion közölt csengőkő alakú díszek függnek, bojtokkal, a fú'zér végén lyukas pénz további bojtokkal. A sztélé fölött, a párkány alatt vadállal kék-piros-arany maszkja. A színes párkány két szélén sárkányfejes sarokdísz csüngőkkel; kék sávjában olvashatatlan felirat. Fölötte lótuszvirágalakú lampionok, középütt újabb zöld-sárga-arany állatmaszk, kétoldalt egy-egy pompás főnixmadár, magasra felmeredő farktollakkal, közöltük díszes ernyő, felirattal 15 és lótuszvirágos csúcsdísszel. Értelmezése: ez az ábrázolás „csak" a nevének leírásával, az írás mágikus erejével idézi meg az istenséget, mellőzi antropomorf megjelenítését. Ez egyáltalán nem idegen attól a hagyományos kínai felfogástól, amely földi „életrajzzal" bíró istenek, halhatatlanok, istenné lett ősök végtelen seregével népesíti be a világot, mert az ősök kultuszának régi gyakorlatához, sőt az Ég tiszteletéhez sem tartozott hozzá eredetileg az istenség (ős) képi ábrázolása. A világ minden istenségének, szellemének Urát hívó formula azonban nem ősi, és nincsen mögötte monotheizmus, mint esetleg vélnénk, hanem a szegény kínaiak találékonysága és takarékossága: így egyetlen kicsi házioltár előtt áldozva is reménykedhettek abban, hogy nem marad ki egyetlen istenség vagy égi lény sem azok közül, akiknek védelmét és jóindulatát föltétlenül meg kell nyerniök a család fennmaradásához. 16 Az oltár díszcinek mindemellett még megvan a mágikus funkciója: a sárkányok és a főnixek a világ férfi és női princípiumának (Jang és jin) egyensúlyát (a család békéjét és egészséges gyermekekben való továbbélését), az oroszlánok és a vadállatmaszkok az ártó erők távoltartását, a felhőcskék, a virágok, a lampionok, a csengőkövek, a pénzérmék pedig gazdagságot, jólétet és karriert kívánnak a család szániára (c jelképek értelmezése pl.: CHAVANNES: 21—24., 101. old.; WILLIAMS: 137., 324., 253., 376., 73. old.; EBERHARD: 63., 182., 157., 161—162. old.). Párhuzamai előttem nem ismeretesek; hasonló darab leírása (kép nélkül): ALEKSZEJEV 1966: 157. old. — A DUBOIS anyagában (144., 150—156. old., 76—83. sz.) leírt hasoidó feliratú képek mind ábrázolják is a fő istenséget. 3. A PÁSZTORFIÚ ÉS A SZÖVŐLÁNY AZ ÉGI FOLYÓNÁL Leltári száma: 89.44.1 Mérete: 61 x 109 cm Címe: Találkozás az Égi Folyónál (T'ien ho p'eí). Jelzése nincsen. Technikája: dúcnyomás: fekete 17 , zöld, sárga, narancsszínnel; kézi festés rózsaszín, lilásrózsaszín, vörös, halvány- és sötétlila, világos-, sötét- és szürkéskék, halványbarna színnel, fehérrel, szürkével, feketével.
