Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)
RENNER Zsuzsanna: Baktay Ervin, mint művészettörténész és muzeológus
o OROSZ i /in vtiomrë F 3. Az ekliptika köre a sarkalatos pontokat jelöld csillagképekkel és ezek „uralkodó" égitesteivel. (Baktay: India művészete, 36. o.) lenpólus, a Bika uralkodó csillagképet fejezi ki: a Vénuszt, a „világanyát". A Mediterráneum és a Kelet kultúráinak kapcsolatai régóta foglalkoztatják a tudományt. Baktaynak az Indus-völgyi pecsételőkre vonatkozó elmélete érdekes és korai hozzájárulás lehetett volna az erre vonatkozó kutatásokhoz, ha szélesebb szakmai körben ismertté vált volna. Ez azonban nem így történt, noha az India művészete 1963ban német nyelven is megjelent. Baktay maga csupán egy alkalommal fejthette ki ezt az elméletét külföldön: annak az előadássorozatnak a keretében, amelyet a londoni School of Oriental and African Studies-ben tartott az indiai művészet kérdéseiről 1962 májusában. Ugyancsak roppant eredeti meglátása volt az Amarávatí sztúpa domborműveinek és Adzsanta freskóinak a rokonítása. A festő sajátos látásmódja kellett ahhoz, hogy meglássa Amarávatí szobrászművészetének alapvetően grafikus, sőt festői jellegét. Baktay egyenesen azt írja, hogy az amarávati domborművek kompozíciói olyan benyomást tesznek, mintha festményt, vagy nagyméretű falfestményhez készült kartont látnánk. Adzsanta barlangfestményei közül elsősorban a Gupta-koriakat - tehát a 4—6. század klasszikussá érett alkotásait - hozza kapcsolatba az Amarávatí sztúpa 2—3. században keletkezett dombonnűveivel. (4-56. kép) Baktay úgy vélte, hogy egy sajátos dekkáni stílus alakult ki ebben az időszakban, amely Amarávatí domborművein és Adzsanta freskóin egyaránt megjelent. Erre mutat az, hogy sok kompozíció az anyag különbözősége ellenére rendkívül hasonló: a tér kitöltése különböző mozdulatokat végző figurák zsúfolt tömegével mindkét esetben feltűnő. Az ábrázolás, sőt a kompozíció rokon vonásai alapján Baktay feltételezte, hogy az Amarávatí sztúpa domborműveinek elkészülte idején ugyanabban a korban és ugyanazon a területen fejlett festészet is létezett, de nem készültek sziklacsarnokok, ahol a festmények fennmaradhattak volna. A 2—3. század plasztikai művészetének szelleme és stílusa azonban tovább élt az adzsantai falfestményekben. Hogy mi volt az a szellemiség, az az új életszemlélet, amely Amarávatí művészetének a stílusát kialakította, s amely létrehozta ezt az áradóan életteli művészetet, a mozgásábrázolásnak ezt a dinamizmusát, 4. Buddha megfékezi a vad elefántot. Dombormű. Amarávatí, 3. század (Bussagli, M.-Sivaramamurti, C. 5000 Years of the Art of India. New York, Bombay, p. 106. fig. 116.)
