Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 10. (Budapest, 1991)
TOMPOS Lilla: A dolmányszabás módosulása a 16. századtól a 18. századig
tozott; hosszát nem a sugár felmérése, hanem a nyakkivágás és a hátközép metszéspontját középpontnak véve, a belőle húzott körív adja. Szoknyarésze a megváltozott szerkesztés miatt kétoldalt bő, harangosan ráncot vet és megrövidül. A dolmányok szoknyarészének rövidülése nem kor jelző, hiszen rövid dolmányban festették le az ifjú Esterházy Pált 1655-ben, Thököly Imre ruhatárában is volt „kurtánka" 41 (15. kép). A dolmány szabás módosulásait a 16. század végétől a 18. század elejéig követhettük. A változásokat figyelembe véve nem csak egy folyamat folytonosságát figyelhetjük meg, de segítségükkel az egyes tárgyak között időrendi sorrend is felállítható : Legkorábbi a vörös posztódolmány; a 16. század második feléből származtatja a leletek ismertetője, Ember Mária is. 42 Magas gallérja, hosszan lenyúló háta miatt jutottunk erre a következtetésre. 43 A század végén készítették a zöld posztódolmányt, alacsonyabb gallérja, rövidebb háta a korjelző. 44 A keskenyedő hátszabású gyerekdolmányt a 16-17. század fordulóján varrhatták. A 17. század közepe táján készíthették az Esterházy-gyűjtemény fekete és a Bánffy család mályvaszínű dolmányát. A magyar viselethez hasonlóan a lengyel zsupánoknál is fellelhető a gallérszabás változása a 17. században. 45 A Topkapi Szeráj ekkori leltárai is említenek magas, állógalléros kaftánokat. 46 A fekete bársonyöltözéket a hagyomány gyászkabátként tartja számon. Feltételezésünk szerint, ez a legkorábbi az Esterházykincstár dolmányai közül, s talán gróf Esterházy Miklós nádor ruhatárából származik. Színe nem a gyászt, hanem a spanyol etikett meghatározta komor ünnepélyességet tükrözi. 47 Widemann metszetén hasonló, világos gombokkal záródó sötét öltözékben láthatjuk a nádort, mellén az aranygyapjas rendjellel. 48 A 17. század második felére a szabási módszer leegyszerűsödött, néhány megadott méret és a módszer ismeretében az öltözék előállíthatóvá vált. Ez a szabásmód ötletesen hasznosította a szövött anyag lényeges tulajdonságát: az egymásra merőleges szálak tartása az egyenesen szabott részek összevarrásánál is megmarad, míg a ferdén szabott részek nyúlnak, jól alakíthatók, követik a test formáját, vagy redőket vetnek. Ebben az időszakban készülhetett az öt egyforma méretű Esterházy-dolmány. Továbbá az a vörös atlasz is, melyet a sok évtizedes hagyomány Esterházy Miklós vőlegényi dolmányaként tartott számon. A kapcsok jelképrendszere kétségkívül házasságkötésre utal. Esterházy Miklós először Dersffy Orsolyát vette nőül 1612-ben, majd Nyáry Krisztinát vezette oltár elé 1624-ben. Fia, Pál először nagyon fiatalon nősült, 1652-ben feleségül vette unokahúgát, Orsolyát. Másodszor 1682-ben Thököly Évával kötött házasságot. Valószínű, hogy ő és ekkor viselte az atlaszdolmányt. Emellett szól : méret- és szabásazonossága, dús, plasztikus, az érett barokk stílusjegyeit idéző fémfonalas dísze. Ehhez a különleges csipkéhez 49 egyetlen tárgyi analógiát találtam. Teleki Mihály (meghalt 1690-ben) erdélyi főgenerális feleségét, Vér Juditot temették el hasonló, aranyfonalas vert csipkével díszített szoknyában. A csipkének csupán töredékei maradtak ránk. Az öltözék készítési idejét a sírok feltárója és a leletanyag ismertetője, Posta Béla, a 17. század második felére datálja. 50 Ugyancsak a későbbi készítési időt támasztja alá a Thököly Imre elfogatását (1685) bemutató metszet. A két török által közrefogott Thököly dolmányának dísze plasztikusságában, sőt egyes motívumaiban is hasonló. 51 A 18. század elején készült öltözék szerkesztési módszere azonos a korábbiakkal; Orczy István 1700-1705 között készült dolmánya reprezentálja ezt az időszakot. Ezt követi a Labsánszky György számára készült darab 1705-ben, nyugat-európai hatású kar- és ujjszabással. A megváltozott szerkesztési módszert nemcsak a bemutatott dolmányon fedezhetjük fel, így készült Johannes Stöckhel (Linz 1713) és Johannes M. Wolfsegger (Linz 1724) szabásrajza is.