Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 10. (Budapest, 1991)

TOMPOS Lilla: A dolmányszabás módosulása a 16. századtól a 18. századig

13. Az atlaszdolmány szabása (Tompos Lilla szerkesztési rajza) A) Bal elejének szabása B) Jobb elejének szabása C) Ujjának szabása D) Ujjának szabása E) Gallér szabása szabható volt (13. kép C ábra). A készítő a teljes anyagszélességet használta fel, az anyagszél (zölddel és fehérrel csíkozott) mindkét oldalon látható. A vállvonal az elejével ellentétben, merőleges az anyagszélre. A nyak vonala ívelt, ujja egyenesen szabott. Oldalán a háromszögű bővítő lapokat, akárcsak az elején, az oldalához varrták, alján a szoknyarészt is kibővítették. A hát hossza azonos az elejével, vagyis a szerkesztőkör rádiusza. Itt azonban nem húztak ívet, a távolságot a vállvonalak felezési merőlegesére és a hát középvonalára mérték rá. A nyakkivágás íve miatt ívelt a ruha alja is. A dolmány ujja (13. kép D ábra) a karöltőhöz igazodva egyenes vonalban szabott, a kar formáját követve ívelten keskenyedik, könyék alatti hasítéka pedig kapcsokkal záródik. A kézfejre trapéz alakú leppentő, vagy ahogy Apor Péter szemléletesen nevezte, kutyafül borul.

31 Gallérja keskeny állógallér. Végig bélelték fehér lenvászonnal, erre az elején keskeny, alján szélesebb sávban borul a selyembélés. Ujja az alsó kar feléig bélelt selyemmel

32 (14. kép). A hat Esterházy-dolmány közül öt mérete, szabásmódja és bélelése az elmondottakkal azonos. A három csipkével borítottnak a bélésanyaga is azonos. A fekete bársonydolmány szembetűnően nagyobb méretű. Szabási módszere hasonló ugyan a többihez, néhány részletben azonban eltér. Oldalán a bővítő háromszögű lapot egybeszabták az oldalával. Ujján a leppentő széles, félköríves. Gallérja állógallér, de magasabb az előzőknél, a nyakszirten 8 cm magas. Magyarázatot és analógiát keresve elkészítettem a Nemzeti Múzeum dolmányainak szabásmintáját is.