Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 10. (Budapest, 1991)

BATÁRI Ferenc: Az Iparművészeti Múzeum három oszmán-török „Memling-szőnyeg"-e

zött Csendéletén (6. kép). Ez utóbbi ábrázolások nyomán a szőnyegirodalom „Memling-szőnyegek"-nek nevezi a lépcsős, kampós négyzetek sorával díszített szőnyegeket. A keleti szőnyegornamentika archaikus rétegét a Memling-szőnyegek rajzának kompozíciójával rokon, végtelenül ismétlődő minta képezi. A szőnyegművészet kibontakozását biztosító nomád életforma - amelyben az archaikus, végtelenül ismétlődő szőnyegornamentika felvirágozhatott - a közép-ázsiai türkmének körében egészen a 20. századig általános maradt. A klasszikus nomád szőnyegművészet gyakorlata a türkméneknél, eredeti formájában, szinte napjainkig konzerválódott. A Memling-szőnyegek rajza eredetének tanulmányozásához, illetve díszítőelemei jelentésének értelmezéséhez ezért a türkmén szőnyegek ismerete nyújthat segítséget. A nagyméretű türkmén „főszőnyeg", a „hali" kizárólagos díszét Közép-Ázsiában medalionok, pajzsok formájában komponált törzsi jelvények, azaz „gölök", „kalkanok" sorai alkotják; kompozíciójuk két első Memling-szőnyegünk mintájának szerkesztésmódjával azonos. Egy-egy törzs, ha önállóságát elvesztette, eredeti törzsi jelvényét tovább nem használta, vagy nem is használhatta, s az a családi otthont is jelképező „hali"-ról a kevésbé értékes darabokra, mint például a mindennapi használati tárgyak tárolására szolgáló szőnyegtáskákra (csóvál, torba) került, mint egyszerű díszítőelem, aminek jelentősége, illetve jelentése így az idők folyamán feledésbe merült. Tanulmányunkban bemutatásra kerülő három szőnyeget készítő oszmán-törökök is eredetileg a közép-ázsiai törzsszövetségből érkeztek Anatóliába, és így nem lehet merész az a feltételezésünk, hogy a 15. században körükben a közép-ázsiai hagyomány még élő inspiráló erő volt. (A nomád életforma bomlásával később háttérbe szorult.) A korai anatóliai szőnyegek rajzára is általánosan jellemző a közép-ázsiai türkménekével rokon, végtelenül ismétlődő minta, amit aló. századtól, perzsa és arab hatásra, fokozatosan a koncentrikus kompozíció váltott fel. A nagyobbrészt európai festők (Giovanni di Paolo, Sano di Pietro, Ambroggio Lorenzetti, Jaume Huguet stb.) egykorú ábrázolásairól ismert 14-15. századi török szőnyegek mintázatát jórészt heraldikus jellegű állatalakok sorai képezik. Ismert, hogy a török törzsek jelvényei nagyrészt állatfigurák voltak, és így minden valószínűség szerint az európai festmények szőnyegein az állatfigurák címerábrázolások, azaz gölök. A közép-ázsiai gölös türkmén szőnyegek közeli rokonai az anatóliai Holbein-szőnyegek, amelyeket fonott keretű, csillag közepű medalionok sorai díszítenek. A Holbein-medalion is minden valószínűség szerint törzsi jelvény, azaz göl volt. A gölök tudatos heraldikai szerepe azonban Anatóliában elég korán elhalványult : több, jellegzetes helyi, XVI-XVII. századi, archaikus, végtelenül ismétlődő minta - így a L. Lotto, a csintamáni, vagy a madaras törzsi jelvény eredete nehezen bizonyítható. A Lottó-szőnyegek arabeszkrácsos dísze a Holbein-minta mellékmotívumából kifejlesztett, a csintamáni kelet-ázsiai kelmékről kölcsönzött, a madaras pedig a csintamániból helyi fejlődés során kialakult mustra

2 Három Memling-szőnyegünk közül kettőnek provenienciája is figyelemre méltó. A XV. századi példányt a múzeum a neves erdélyi műbarát, Sigerus Emil gyűjteményéből 1917-ben, a XVIII. századit pedig a nyugati féltekén az első és azóta is a legnagyobb törökszőnyeg-kiállítást

3 rendező Csányi Károly hagyatékából 1953-ban vásárolta. Az első számú szőnyeg számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt, így többek között 1983-ban a londoni Hay ward Galleryben rendezett „The Eastern Carpet in the Western World" című kiállításon

4 is. Mind a három szőnyeg struktúrája az anatóliai török munkák sajátosságait mutatja. I. Memling-szőnyeg, töredék, Anatólia, 15. század (1. kép)

5 Leltári száma : 14427 Mérete : 93 x 107,5 + 93,5 x 62 cm