Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 10. (Budapest, 1991)

BATÁRI Ferenc: Az Iparművészeti Múzeum három oszmán-török „Memling-szőnyeg"-e

BATÁRI FERENC AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM HÁROM OSZMÁN-TÖRÖK „MEMLING-SZŐNYEG"-E Az Iparművészeti Múzeum törökszőnyeg-gyűjteményében három példány sorolható az ún. Memling-szőnyegck csoportjába. A három szőnyeg készítési ideje az egyik 15., a másik 18. és a harmadik 19. századi darab - jelentős eltérést mutat. Előállítási módjuk is más: kettő kézműves mesterember műhelyéből került piacra, egy pedig saját szükségletre, nomád pásztorcsalád szövőszékén készült. Mindazonáltal az iszlám művészet konzervativizmusára, helyesebben hagyománytiszteletére jellemzően mind a három szőnyeg ornamentikája közös tőről fakad. A 15. századi szőnyeg (1. kép) jelentőségét növeli az a körülmény, hogy ez a darab gyűjteményünk legkorábbi török tárgyi emléke. A korai munkákra jellemzően gyapjúja festésére nagy gondot fordítottak, aminek eredményeként szőnyegünk koloritja 500 év után is a frissen nyílt virágok színhatásával vetekszik. A típusra jellemző, végtelenül ismétlődő mintázata készítője kiegyensúlyozott ritmusérzékére és fejlett komponálókészségére utal. A 18. századi töredék (2. kép) szintén mesterember munkája, de az oszmán kor kései periódusára jellemzően: kissé fáradt rajza, finomkodó, pasztellbe hajló színvilága már a hanyatlás kétségtelen jeleit viseli. A harmadik, egy évszázaddal későbbi szőnyeg (3. kép) yörük, azaz nomád munka ; népművészeti alkotás hatását kelti. A XIX. század folyamán jelentős számú nomád pásztorközösség élt Anatóliában; az asszonyok mind készítési technikában, mind rajzban középkori hagyományokat követve készítették szőnyegeiket. A gyűjteményünkben levő darab magas, húsos csomózása arra utal, hogy hűvösebb klímájú havasi legelőn készült. Szembetűnőek az erős színek, amelyek az európai normáktól eltérő harmóniát adnak a kompozíciónak. A három szőnyeg közös díszítőmotívumát egy nyolcszögbe komponált, rombuszféle idom alkotja. Négy oldala lépcsősen tagolt, lépcsőfokait pedig egy-egy derékszögben tört, befelé forduló kampó gazdagítja (4. kép). A négyzetek közepén nyolcágú csillag, illetve nyolcszögidom található. A négyzetidomok végtelenül ismétlődő, azaz ismételhető mintát alkotnak. Ilyen a két régebbi szőnyegünk; a harmadik középmezejét a végtelenül ismétlődő minta három tagra korlátozott, megnagyított részlete tölti ki. A mintázat Anatolian kívül előfordul a Kaukázusban, Közép-Ázsiában és Iránban is, de szinte mindig török eredetű népek munkáin. A fenti mintázattal díszített szőnyeg ábrázolását találjuk a bécsi Nationalbibliothek René d'Anjou herceg Livre du euer d'amour esperis-)ébe készült, ismeretlen francia mester 1460 körüli miniatúráján, továbbá ugyancsak Bécsben, a Kunsthistorisches Museum Hans Memling (kb. 1430-1496) 1470 körüli Trónoló Madonna a gyermekkel, zenélő angyallal és donátorral (5. kép) c. képén

1 és ugyanezen mesternek a Thyssen-Bornemissza gyűjteményben őr-