Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 10. (Budapest, 1991)

SZILÁGYI András: Egy diplomáciai ajándék a 17. századból

a Batthyány család köpcsényi levéltárában volt olvasható, jelenleg elveszett, vagy lappang. Közölve : Radvánszky, B. : Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. II. Budapest, 1879. 167. o. Megjegyezzük, hogy Radvánszky forrásközlése alapján úgy tűnik, mintha az idézett összeírás egy 1612 októberéből származó kincstárjegyzékhez tartozna, annak folytatása lenne. Erről azonban nincs szó; a lajstrom szembetűnően eltér a korábbi, 1612. évi „inventatió"-tól. 10 Országos Levéltár; az Esterházy család hercegi ágának levéltára. P. 108. Rep. 29. Fasc. C. Nr. 54. Itt jegyezzük meg, hogy minden bizonnyal a tárgyunkra vonatkozik az a két, ugyancsak szűkszavú, azonos szövegű említés, amelyet egy-egy, 1622-ből, illetve 1623-ból származó tételes öszszeírás tartalmaz : „az minemű öreg pohárt Fridericus adott volt szegény grófnak". E lajstromok Thurzó Imre árvájának, Thurzó Erzsébetnek az apai örökségét sorolják fel, a „szegény gróf megjelölés tehát csakis Thurzó Imrét (t 1621) illetheti. A Batthyány család köpcsényi levéltárából származó, jelenleg lappangó két forrást közli Radvánszky i. m. 238, 241. o. Ez utóbbiakra Maros Szilvia hívta fel a figyelmemet, szíves közléséért köszönettel tartozom. 11 Lipowsky, F. J. : Friedrich V. Churfürst von der Pfalz und König von Böhmen. München, 1824. Ritter, M. : Friedrich V. von der Pfalz. In: Allgemeine Deutsche Biographie, VII. Leipzig, 1878. 621-627. o. Schubert, F. H. : Friedrich V. von der Pfalz. In : Neue Deutsche Biographie, V. Berlin, 1961. 535-536. o. 12 Kubinyi, M. : Bethlenfalvi gróf Thurzó Imre. Budapest, 1888. 13 V. Frigyes tizenhét évesen, a választófejedelmi cím megszerzése előtti évben, 1613. február 14én vette nőül I. Jakab angol király leányát, Erzsébetet; vö: Benger, M. : Memoirs of Elizabeth Stuart, Queen of Bohemia, Daughter of King James I. London, 1825. Calendar of State Papers of the Reign of James I. - Domestic Series, 1611-1618. Szerk.: Green, M. A. E. London, 1858. 153. o. Heigel, C. T. : Die Hochzeit Friedrichs V. von der Pfalz. Monatsschrift für Rheinisch-Westfälische Geschichtsforschung und Alterthumskunde, I (1875). 335-350. o. Wendland, A. : Elisabeth Stuart, Königin von Böhmen. Neue Heidelberger Jahrbücher, 13 (1905). 2355. o. Davies, G. : The Early Stuarts (16031660). 2. (Oxford History of England, vol. 9.). Oxford, 1959. 14 Demkó, K. : A magyar-cseh konföderáció és a besztercebányai országgyűlés. Századok 20 (1886) 105-121, 209-224. o. Szekfü, Gy. : Bethlen Gábor. Budapest, 1929. 65-113. o. 15 Érdemes ebben az összefüggésben megemlítenünk, hogy a neves református teológus, Ludwig Camerarius (1573-1651), aki kezdettől V. Frigyes tanácsosa volt, s 1619-ben a prágai udvarába is követte az uralkodót, a magyarországi reformátorokkal szoros kapcsolatot tartott, s ezek körében nagy tekintélynek örvendett; vö: Dézsi, L. : Szenczi Molnár Albert levelei Camerariushoz és Leodiushoz. Irodalomtörténeti Közlemények (1908), 218-225. o. 16 Szilágyi, S. : Bethlen Gábor 1620-iki alkudozásai történetéhez. Történeti Tár (1889), 103104. o. Kubinyi i. m. 17 Erről egy egykorú metszetábrázolás tanúskodik, amely kétségkívül hiteles képi forrásnak tekinthető. A metszet egy példányát az Országos Széchényi Könyvtár (RRNyT) őrzi: Apponyi Metszettár, Nr. 551. 18 A gróf Esterházyak családi naplója. Közli: Szilágyi, S. Budapest, 1888. 8. o. 19 Országos Levéltár; az Esterházy család hercegi ágának levéltára. P. 108. Rep. 12. Fasc. Q. Nr. 635. p. 10. 20 Rosenberg i. m. (1925; 4. jegyzet) és Böhm i. m. (4. jegyzet). A korábbi publikációk szerzőinek többsége tárgyunkat kapcsolatba hozza Petzolt egyik fő művével, a berlini Iparművészeti Múzeum serlegével - Inv. Nr.: 63.15. -, amelynek fedelét egy, hagyományos attribútumokkal ábrázolt Diana-figura díszíti. A felépítés, a díszítésmód s a részletek kialakítása terén egyaránt igen közeli analógia mutatkozik a két ötvösmű között. A figurális kerekplasztikus ábrázolás különbsége mellett azonban a méretbeli eltérések is számottevők : a berlini serleg súlya 6769 gramm, magassága 79,5 cm; a budapestié 67 cm. - Újabban Klaus Pechstein feltételezi, hogy a berlini darab II. Rudolf számára készült; Pechstein, K. : Goldschmiedewerke der Renaissance. Kataloge des Kunstgewerbemuseums Berlin. V. kötet. Berlin, 1971. K. Nr.: 105. Bár adatokkal egyelőre nem támasztható alá, e hipotézis elfogadhatónak látszik. Amennyiben helytállónak minősül, úgy a berlini serleg valószínűleg 161 l-re datálható, vö. : Ernstberger, A. i. m. (2. jegyzet), 271284. o. 21 Az uralkodói tükör műfaji típusával foglalkozó, könyvtárnyi irodalomból, az ismert, s gyakran idézett összefoglaló munkák helyett elegendő az alábbi tanulmányokra utalnunk : Borinski, K. : Ein Brandenburgischer Regentenspiegel und das Fürstenideal vor dem grossen Kriege. Studien zur vergleichenden Literaturgeschichte, 5 (1905). 196-225. o. Kerecsényi, D. : Fejedelmek órája. Protestáns Szemle (1929), 619-622. o. Bán, I. : Fejedelmeknek serkentő órája. Irodalomtörténet (1958), 140-156. o. vö még: Singer,