Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 10. (Budapest, 1991)

SZILÁGYI András: Egy diplomáciai ajándék a 17. századból

ció nem tartozott az erényei, művészetének erősségei közé. Napjainkig fennmaradt, s a szakirodalomban közzétett mintegy negyven alkotásának többségén igényesen, minuciózus pontossággal kivitelezett alakos ábrázolások szerepelnek. Ezek a trébelt, öntött, cizellált vagy maratott megmunkálású figurák azonban - csaknem minden esetben kimutathatóan - valamely idegen, más-más mestertől származó minta, általában egykorú rajzi vagy metszetelőkép nyomán készültek.

26 Aligha feltételezhetjük, hogy munkásságának egyik kiemelkedő darabja, az 1612-ben megalkotott serleg, illetve annak főmotívuma e tekintetben kivételt jelentene. \ 15. Tervrajz I. Mátyás császár nürnbergi diadalívéhez. Jakob Wolff tollrajza, Nürnberg, 1612. Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum. Jellemző stílusjegyei egyértelműen arra utalnak, hogy a serleget díszítő allegorikus figura kompozíciója Petzolt fiatalabb kortársának, a nem kevésbé tekintélyes, s igen sokoldalú, ugyancsak nürnbergi jeles mesternek, Christoph Jamnitzernek (15631618) tulajdonítható.

27 Ezt a feltevést Christoph Jamnitzernek nem annyira az ötvösmunkái, mint inkább a megannyi analóg vonást mutató, invenciózus tervrajzai, valamint egy további körülmény támasztja alá. Nevezetesen az a mód - amelyre legutóbb Günter Irmscher hívta fel a figyelmet -, ahogyan őt az 1597-ből származó portré - Lorenz Strauch műve - megörökíti.

28 A kézműves mestereket ábrázoló kép-