Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 10. (Budapest, 1991)

Új szerzemények 1987-1989 - Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum

Kisho-ból.* A darab XVIII. századi stílu­sát a mester finoman árnyalt patinával is hangsúlyozta. A figura oldalán apró jelzés: Roku-ko vagy Rokko. A mester életrajzi adataiból ez idáig csak annyi tudható, hogy az 1860-as években működött. ( Cseh Éva) 4. Tükörhímzéses ruha Selyemszövet, selyemfonalak, foncsorozott üveg. India: Gudzsarát (Kacscsh). XIX. század vége-XX. század eleje. H. : 103 cm, sz. : 76 cm Ltsz. 88.50. Vásárlás. 1988-ban vásárlás útján került a gyűjte­ménybe egy Gudzsarátból, közelebbről a Kacscsh félszigetről származó hímzett női ruhadarab. Ezt a fajta inget vagy tunikát India különböző vidékein számos változat­ban hordják férfiak és nők egyaránt. A kacscshi típus térden alul ér, rövid ujjú és gombolás nélküli. Az itt bemutatott darab anyaga sárga selyem, hímzése pedig ­amely a hagyományos mintát követve a nyakrészt, az ujjakat, a mellrészt és az alsó szegélyt borítja - mályvaszín, zöld, fehér és barna selyemszállal készült, száröltéssel, láncöltéssel, göböltéssel és huroköltéssel. A mellrész betétjének geometrikus ihletésű mintázata és általában a hímzés finomsága a készítők balucsisztáni eredetére utal, akik nemzedékekkel ezelőtt vándoroltak be Kacscshba, s egyesítették a balucsi hímzés sajátosságait a kacscshi tükörhímzéssel és virágmotívumokkal. Ruhadarabunkon a váll- és a mellrész hálós mintájának met­széspontjaiban megjelenő tükrök, a hímzett felületeket szegélyező virág- és indamotí­vumok, valamint a szegély növényi díszíté­* Inába Michitatsu 7 kötetes illusztrált mű­ve, mely 1871-ben jelent meg Oszakában, többek között 57 netsuke mesterről is tartal­maz adatokat. - V.o. The Meinertzhagen Card Index on Netsuke. New York, 1986. pp. 799. / se szépen példázza a két hagyomány ötvö­ződését, és a tipikus kacscshi hímzés kiala­kulását. Ugyancsak kacscshi jellegzetesség a mellrész hímzett betétjéhez közvetlenül a derék alatt csatlakozó, növényi és geometri­kus elemekből álló díszítmény. A ruha posztóra varrva, hosszából aláhajtva került a gyűjteménybe. (Renner Zsuzsanna) 5. Sjámatárá, a Zöld Megmentő Aranyozott, viaszveszteses eljárással öntött bronz. Tibet vagy Nepál, XVIII. század. Mag. 17 cm Ltsz. 88.33. ( Csapek Károly hagyatéka) Kettős lótusztrónon „kényelmes" test­tartásban (lalitászana) ülő kecses nőalak, különlegesen kifejező, harmonikus arccal. Jobb lábát a trónusból kiemelkedő finom megmunkálású kis lótuszvirágon nyugtatja. Jobb keze a kifelé fordított tenyerű ke­gyosztó tartásban (varada mudrá), a mellig felemelt bal keze érvelő tartásban (vitarka mudrá). Öltözete : bal vállán átvetett, a test vonalait finoman követő vékony lepel. Fe­jén öt ékköves diadémot visel; ékszerei, az ún. bódhiszattva-díszek (gyöngysorokból nyaklánc; kar-, csukló- és bokaperec) ma­guk is az istenség békés jellegét hangsú­lyozzák a megmintázás rituális szabályai szerint. Válla mellett kék lótusz (a bal oldali hiányzik a különben ép szoborról). A lamaizmusban talán a Tárák részesül­nek a legnagyobb tiszteletben, mint segítő, védő istenségek, a végtelen könyörületesség megtestesítői. Egyik leggyakrabban ábrá­zolt alakjuk a Zöld Megmentő. A legenda szerint a tibeti államalapító, a buddhizmust pártoló egyik „tankirály", Szongcen Gam­po (620-649) felesége, Amsuvarman nepáli király leánya is a Zöld Megmentő megtes­tesülése volt. (Kelényi Béla )

Next

/
Oldalképek
Tartalom