Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 10. (Budapest, 1991)

SZILÁGYI András: Egy diplomáciai ajándék a 17. századból

5. Díszserleg. Aranyozott ezüst. Hans Petzolt, Nürnberg, 1612. Budapest, Iparművészeti Múzeum az eddigi szakirodalomban nem fogalmazódott meg. A kutatók óvatossága érthető. Az eddig ismert s tekintetbe vett tények és adatok ugyanis - úgy tűnt legalábbis - e feltevést nem erősítik, ellenkezőleg, inkább cáfolják. Amikor Mátyás, megkoronázását követően, Frankfurtból Nürnbergbe érkezett, a város patríciusai valóban megajándékozták őt egy, az ünnepi alkalomhoz ugyancsak méltó, nagy értékű ötvösművel. Ez a díszserleg azonban - amelynek egykorú rajza is fennmaradt a nürnbergi Városi Levéltárban nem azonos a tárgyunkkal.

7 Azokban az inventáriumokban pedig, melyek a Habsburg-uralkodók kincstáráról Mátyás és utódai idejében készültek, nem található olyan bejegyzés, akár említés, mely Hans Petzolt e művével azonosítható lenne. Ez ideig úgy látszott tehát, hogy a probléma - a mű eredeti „rendeltetésének" kérdése holtpontra jutott. Az ilyen, s az effajta kérdések megközelítésének, elvben, egyetlen módja lehetséges. Mindaddig, amíg újabb adat nem merül fel, a kutató nem tehet mást, mint hogy magából a műből, annak sokoldalú, árnyalt elemzéséből kiindulva próbál meg bizonyos következtetéseket levonni ; ezekre, s a mégoly hézagos adatokra építve kísérel meg valamely, többé-kevésbé elfogadható hipotézist felállítani. Ami a Petzolt-serleg hangsúlyos motívumait, ábrázolásának tárgyát, s feliratainak tartalmát, „üzenetét" illeti, ezeket az alábbiakban részletes tárgyalni fogjuk. Ezúttal elég annyit előrebocsátanunk, miszerint e sajátosságok alapján egy megállapítás bizonyosan leszűrhető: kétségkívül a korszak valamely uralkodója volt az, akinek a készíttetők ezt a serleget szánták. A szóba jöhető „koronás fők", a potenciális megajándékozottak köre persze meglehetősen széles, ám a történelmi körülmények, az adott politikai helyzet ismeretében, logikai úton e kört igencsak leszűkíthetjük. Első megközelítésben lehetségesnek tűnhet, hogy a nürnbergi városi tanács ezzel az ajándékkal az Unió fejedelmeinek egyikét kívánta megnyerni, a szövetségesei-