Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)
SÁRMÁNY Ilona: A deszkabútor-stílus Bécsben és Budapesten a századfordulón
kor felbukkant az az irányzat, amely a népművészeti ornamens kincsből merítve próbált egy sajátosan nemzeti „magyar díszítő stílt" teremteni. Ez az irányzat közvetlenül a Millennium után felerősödött, részben Lechner Ödön legfrissebb munkája, az Iparművészeti Múzeum épülete körül felcsapó viták miatt, részben mert az új nemzetközi modern stílusmegújulás egyik vonulatát ornamentális síkművészeti jellege és floreális motívumkincse miatt sokan közelállónak érezték a magyar népi ornamentikához. 7 A sokfelé tájékozódó ismertetések közt kb. 1902-ig a Magyar Iparművészet hasábjain viszonylag sok cikket, hírt lehet találni, mely a párhuzamos bécsi eseményekről számolt be. Bár szinte természetes, hogy a hagyományait, fejlettségét és menynyiségét tekintve sokkal gyengébb magyar műipar hívei, ápolói féltették az erősebb közvetlen riválistól, Bécstől a hazai próbálkozásokat, mégis őszinte érdeklődés és túlnyomórészt jóindulat hatja át az ismertetéseket; az, hogy a szomszédtól is átvegyük a megtanulni érdemeset. Alapos cikk ismertette a bécsi Iparművészeti Múzeum történelmi jelentőségű, ízlésformáló 1897/' 98-as kiállítását, melyen Arthur von Scala sok angol bútort is bemutatott és a Secession első kiállítását is lelkesen ismertették^ Stiláris-formai szempontból is párhuzamos fejlődés tanúi lehetünk 1897/99-ben. Bécsben és Budapesten egyaránt hatott az art nouveau/szecesszió Van de Velde képviselte lendületes vonal játéka és a francia bútorművesség lágyan ívelő formái (42., 43. kép), de az előképek háromdimenziós plasztikus formaadását a bécsi és budapesti követők többnyire deszkából alakított síkba írták át. Az új irányzat ízléséhez igazodó bútorok többsége viszont az angol bútorművesség mintáit követte (44., 45. kép); rusztikusabb ízlés, egyenes vonalak, a középkori láda-bútorok megoldásait felidéző szekrények, tálalók stb. sora képviseli ezt a stílusvonulatot (46. kép). Enyhén historizáló jellege ellenére (dekoratív díszes vasalások, gótizáló arányok, sőt ornamentika) új szemléletet képviselt, az angol Arts and Crafts mozgalom középkori kézműves hagyományokat hangsúlyozó kultusza a modern stílushoz kapcsolta, sőt annak előfutárává tette. A bécsi Iparművészeti Múzeum igazgatója, Arthur von Scala 1897-ben angol és amerikai bútorokat hozatott, hogy mintául szolgáljanak a bécsi kézművesek számára. Szinte teljesen párhuzamos akciónak tekinthetjük a budapesti Kereskedelmi Múzeum 1897-es nyári kiállítását, melynek során a múzeum igazgatója, Dániel Ernőd frissen vásárolt angol bútorokat állított ki a városligeti nagy iparcsarnokban „oly célból, hogy utánzásra méltó mintákat adhasson bútorasztalosainknak". 0 Az eredmény hamar megmutatkozott, az 1897/98 telén rendezett karácsonyi kiállításon Bernstein József műbútorasztalos cége „itthon készült angol bútorokat" állított ki. 10 A korszerű kifejezési formák és technikai újítások elvi kérdéseiben kezdetben Bécs számára is az Angliában kidolgozott „Arts and Crafts" eszmék voltak mérvadók ; így a kézművesmunka reneszánsza, az anyagszerűség, a funkció és a technika szempontjainak újfajta figyelembevétele. Ezzel párhuzamosan az új stílusnyelvre, új formák tervezésére összpontosító francia— belga art nouveau igazodás mellett él a másik, a „még soha nem volt formavilág" kialakításának kényszerével szöges ellentétben álló elképzelés is a művészet-teoretikusok, ill. alkotók gondolatvilágában. Ez a közelmúltban (a 19. században) elvesztett magas szintű kézművestechnika és az ugyancsak elveszett „jóízlés" restaurálására, visszaállítására törekedett, feledésbe merült régi minták alapján. 11