Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)

SZILÁGYI András: Ignaz Wilhelm Dermer ötvösmüvei Magyarországon

sehe Historiographie. Wien, 1962; „Chronicon Austriae" —• Sonderausstellung in der österreichischen Nationalbibliothek. Ausst. Kat. Wien, 1976. — A Rudolf-legenda irodalomtörténeti feldolgozásai közül, amelyek azonban szempontunkból kevéssé hasznosíthatók, vö: E. Soffé: Rudolf van Habsburg im Spiegel der deutschen Dichtung. Brünn, 1893; A. Horner: Rudolf von Habsburg in der Dichtung, österreichische Rundschau. 55. (1918) S. 113—120; C. Magris: Der Habsburgische Mythos in der österreichischen Literatur. Salzburg, 1966. S. 38 ff. ''' 1697-ben Augsburgban adtak elő egy jezsuita iskoladrámát „Rudolphus I. Graf von Habsburg" címmel, a „Rudolphus Habsburgicus" című opera (szövege: Johann Samuel Müller, zene: Georg Caspar Schürmann) 1723 február 4-én, VI. Károly és felesége jelenlétében mutatták be Braunschweigben. Vö: A. Layer: Musik und Theater in St. Salvator. in: Die Jesuiten und ihre Schule St. Salvator in Ausburg. Hars. von W. Baer

—

H. J. Hecker. Augsburg, 1980. S. 73., G. F. Schmidt Die frühdeutsche Oper und die musikdramatische Kunst Georg Caspar Schürmanns. I. Regensburg, 1933. S. 253—254. A. Pigler: Barockthemen. 2. erw. Aufl. I. Budapest 1974. S. 500. 1,1 A. von Wurzbach: Niederländisches Künstler-Lexikon. I. Wien, 1906. S. 104. 17 H. Smetacková—Cizinská: Der Kaisersaal im Schloss Troja bei Prag, österreichische Zeitschrift für Kunst- und Denkmalpflege. 1974. S. 145—161.; Galavics G.: Kössünk kardot az pogány ellen: Török háborúk és képzőművészet. Budapest, 1986. 111. old. IS H. Aurenhammer : Martino Altomonte. Wien, 1965. S. 45, 137; Nr. 111. — A legendát ábrázoló jelenet előfordul még Martino Altomonte vázlatkönyvében, az 1730. körül készült rajzok között is: fol 50v. Vö: G. Aurenhammer: Das Melker Skizzenbuch des Martin Altomonte im Niederösterreichischen Landesmuseum, Wien. Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich. 32. (1955 56) S. 244— 268. 1:1 H. Kreisel: Fürstenschlösser in Franken. München, 1936. S. 43. f. — Ignaz von Tannenberg tézisalapjának egy példánya megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában. Inv. Nr: 55.1194. Az „Ausztria császára" címet — éspedig kizárólag csak ezt — II. József veszi fel és használja elsőként az 1780-as években. Elődei, akik — Mária Terézia kivételével — a „Német-Római Szent Birodalom" uralkodóinak vallották magukat, csak abban az értelemben tekinthetők osztrák császároknak, hogy a Habsburg-dinasztia tagjai voltak, s Bécset tették meg birodalmuk székhelyéül. -' B. Heinzl: Bartolomeo Altomonte. Wien: Leipzig; München, 1964 S. 18—19, Abb. 2—3; E. Hubala: Johann Michael Rottmayr. Wien; München, 1981. S. 123—124. 22 Bedy V.: Győr katolikus vallásos életének múltja. Győr, 1939. 134—135. old. A győri frigy ládaemlékhez vö: Aggházy M.: im. I. 70., 89. old; Voith P.: Ein unbekanntes Werk von Antonio Corradini. Ars Decorativa. 3. (1975) S. 81—91. L

'

:î A. Massiczek: Der Kodex Nr. 7853. der Wiener Nationalbibliothek und seine ideengeschichtliche Stellung. Disszertáció. Wien. 1940. — Conrad Adolph von Albrecht (1662—1751) személyéhez, megrendelői működéséhez, s VI. Károly udvarának művészetpártoló tevékenységéhez alapvetően fontos, új feldolgozás: F. Matsche: Die Kunst im Dienst der Staatsidee Kaiser Karls VI. Berlin; New York, 1981. 24 „1730. Anonymus quidam Saecularis pro nova monstrantia obtulit fl. 50, Augustissimus Caesar pro eadam fl. 150" idézet a győri rendház „Liber Benefactorum et Piorum Legatorum Templi et Collegy Societatis Jesu Javrini . . ." című kéziratos könyvéből, közölve: Pigler A.: A győri Szent Ignáctemplom és mennyezetképei. Budapest, 1923. 74. old. -•' Ezek a plasztikák erősen pusztult, töredékes és igen hiányos állapotban maradtak fenn. A pesti városháza homlokzatáról 1945—47ben, az épület helyreállítása során eltávolították az oromzatot díszítő szoborműveket, s ezek jelenlegi őrzési helye nem ismert. Vö: Schön A.: A budapesti központi városháza. Budapest, 1930. — Aggházy M. : im. I. 71, 227, 235 old. II. 47, 113 old. F. Matche, im. S. 43—47; 112—123; 308; 368. -"' A pesti városháza homlokzatán négy dombormű közül kettőről az eddigi szakirodalom azt feltételezte, hogy azok Savoyai Jenőt dicsérik; az ő magyarországi csatáinak állítva emléket (Sohön A.; Aggházy M. ím). Ez a vélekedés azonban téves. A jobb oldali kaput díszítő két relief azokra a hispániai győztes ütközetekre utal, amelyeket Károly vívott a francia seregek ellen 1706-ban, illetve 1710ben Barcelonánál, illetve Zaragoza mellett, Spanyolország királyaként. A négy pesti dombormű feliratai megegyeznek azokkal az in-