Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)
SZILÁGYI András: Ignaz Wilhelm Dermer ötvösmüvei Magyarországon
tionalbibliothek 7853. jelzetű kéziratos művében. Ez a nevezetes Albrecht-kódex, mint ismeretes, azoknak az emlékműveknek, épületplasztikáknak, emlékoltároknak, sőt, némely esetben ötvösműveknek a konceptusait-vázlatait, programjuk leírását, a kivitelezésükre vonatkozó útmutatásokat, esetenként az igényelt költségeket is — tartalmazza, amelynek elkészítésére VI. Károly, illetve az ő nevében a császári udvar adott megbízást 1718 és 1738 között.-' Nos, az Albrecht-kódexben nem szerepel semmiféle olyan vázlat, passzus, vagy akár említés, amely a győri Szent Ignác-templom monstranciájának megrendelésével lenne kapcsolatos. Abban a Győrben őrzött kéziratos könyvben viszont, amely az ottani jezsuita templom és rendház javára tett adományokat sorolja fel 1650 és 1757 között, előfordul egy szűkszavú, rövid bejegyzés, amely kétségtelenül a Dermer-féle monstranciára vonatkozik. Eszerint 1730-ban egy ismeretlen, meg nem nevezett személy ötven, a „legfenségesebb császár" pedig százötven florinust adományozott az új monstrancia költségeire. 2 ' 1 Vajon ez a császári adomány annyit jelent-e, hogy az udvar a fenti célra a győri jezsuiták rendelkezésére bocsátotta a jelzett összeget? A bejegyzés kétségkívül ezt valószínűsíti, bár nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy az udvar valamely, ilyen ügyben jártas és illetékes személyiségének — akár Conrad Albrecht grófnak, esetleg másvalakinek — szerepe lehetett az új monstrancia ábrázolási programjának kialakításában. A fent említett, hasonlóképp értelmezhető — egy kivételtől, a bambergi menynyezetképtől eltekintve — analóg emlékek az utóbbi lehetőséget, úgy tűnik, nem erősítik, ellenkezőleg, inkább cáfolják. A tárgyalt freskók, valamint a Tannenberg-tézislap illusztrációjának megalkotására ugyanis nem a bécsi udvar adott megbízást; e művek Wenzel Adalbert von Sternberg gróf, a kremsmünsteri és a Sankt Floriani bencés, illetve ágostonrendi főapát, valamint a bécsi egyetem egy befolyásos jezsuita professzorának megrendelésére készültek. Ügy látszik, ha egyes elemeit nem is ők, egymástól függetlenül alakították ki, mégis, e meglehetősen széles megrendelői kör — valamennyien a Habsburg birodalmi politika elkötelezett hívei — az 1700 körüli években előszeretettel alkalmazta azt az ikonográfiái sémát, amelynek gondolati tartalma a győri monstrancia ábrázolási programjában is visszacseng. Ezt a programot érdekes tartalmi szempontból összevetni azokkal az alkotásokkal, amelyek VI. Károly uralkodása idején, az ő kezdeményezésére készültek Magyarországon. E tekintetben főként a több ábrázolást felvonultató, monumentális épületplasztikai sorozatok érdemelnek figyelmet; közülük a gyulafehérvári Károly-kapu épületegyüttesén (1717—1720 között) és a pesti Invalidus kaszárnya — ma városháza, (1729—-1735 között) — homlokzatán megjelenő domborművek és nagyméretű körplasztikák a legigényesebbek. 2 "' Ábrázolásaik tematikáját — kétségtelenül, sőt bizonyítottan — a bécsi udvar írta elő. 21 ' E programok szembetűnő közös vonása, hogy pontosan ugyanaz a dinasztiát, illetve magát az uralkodót dicsőítő birodalom-eszme ölt testet bennük — mindenfajta magyar vonatkozás, helyi színezet nélkül •—, amely a Habsburg megrendelésre készült, hasonló műfajú, egykorú elkotásokat általánosan jellemzi. E műveket szemlélve az a benyomásunk, hogy ugyanezeket a szobor- és domborműsorozatokat nemcsak Bécsben, de a Német-Római Birodalom határain belül bárhol felállíthatták volna. Jellemző momentumnak tartjuk, hogy ezek az alkotások az uralkodót nem III. Károlyként, azaz Magyarország királyaként, ha-
